Elkezdődött a választási hajrá, mit tesz az ellenzék? Na ugye, hogy mindenki összeveszik mindenkivel

2018. január 13. 07:28 - szerző: Biró Marianna

Kevesebb mint kilencven nappal a parlamenti választások előtt nemhogy szövetség, két napnyi nyugalom sem látszik az ellenzéki oldalon. Pedig azután, hogy Áder János kiírta a megméretés időpontját, a pártoknak nem maradt más dolga, mint szavazatokat gyűjteni a kormányváltásáért. Vagy mégsem?

Napra pontosan  vasárnap lesz négy éve annak, hogy megalakult az Összefogás, azaz a baloldali pártok választási szövetsége. Öt párt részvételével 2014. január 14-én jött létre a szövetség, melynek listavezetője és egyben miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) akkori elnöke volt. 2014. március 6-án lecserélték a nevet Kormányváltásra, mert összetéveszthető volt a hasonló nevű Összefogás Párt nevével.

A pártszövetség célja a 2014-es magyarországi országgyűlési választáson a Fidesz leváltása volt, ez azonban nem sikerült. A választáson a pártszövetség 38 országgyűlési mandátumot szerzett, ezzel ugyan a legnagyobb ellenzéki csoportosulás lett, de még a Fidesz-KDNP kétharmados többségét sem sikerült megakadályoznia. Ráadásul a pártszövetség a választásokat követően felbomlott, a közösködésben résztvevő pártok a 2014-es európai parlamenti választásokon már külön indultak.

2014. január 14. – Bajnai Gordon hamar magára is csukta azt az ajtót

Egyes vélemények szerint az Összefogás kudarca azért következett be, mert a pártoknak kizárólag a szavazatmaximalizálás volt a célja, és közben nem vették figyelembe, hogy a választók előtt hiteles választási alternatívaként jelenjenek meg. Az érintetteknek nyilvánvalóan az a célja 2014 óta is, hogy ezen a megítélésen változtassanak. A kérdés csak az, hogy  mennyire sikerült.

Az MSZP-n kívül a Demokratikus Koalíció (DK), az Együtt – a Korszakváltók Pártja (Együtt), a Magyar Liberális Párt (Liberálisok) és a Párbeszéd Magyarországért (Párbeszéd) vett részt az együttműködésben, s mit tesz isten, négy évvel később éppen ezek a pártok azok, amelyek összefogását bizonyos felmérések szerint ismét elvárnák a választók. Még akkor is, ha már négy éve csúfos kudarc lett a vége.

Ráadásul azóta újabb pártok tűntek fel a színen, amelyek – ahogyan az LMP is – teljesen, a Jobbik pedig félig-meddig elzárkózik bárminemű együttműködéstől. Utóbbival a demokratikus ellenzéki erők nem is igen fognának össze, előbbivel annál inkább. Eközben a kispártok újabb és újabb koordinációs igényekkel állnak elő, most már tehát nem mutatkozik hajlandóság a teljes ellenzéki együttműködésre.

Nem hivatalosan a kampány már régóta zajlik, hivatalosan pedig alig egy hónapon belül elindul. A kérdés csak az, hogy a mai látszat szerint kizárólag állami kampányfinanszírozásra ácsingózó, és az abból való szervezetépítésre koncentráló, továbbá a parlamenti képviselői helyeket megcélzó pártok mutatnak-e majd kompromisszumkészséget, s hogy az elhúzódó jelöltviták meddig erodálhatják még az ellenzéki oldalt. Főként úgy, hogy a sikerre ma is alig néhány egyéni választókerületben van esélye az ellenzéknek, amit a legutóbbi közvélemény-kutatások is világosan igazolnak.

Jelenleg a Fidesz-KDNP újabb, immáron harmadik kétharmados győzelme, illetve annak megakadályozása a tét az ellenzék számára.

Mit tesznek hát?

Gyurcsány és Bokros egymásnak megy

Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) elnöke azt közölte a Facebookon pénteken, hogy

négy hónap után Gyurcsány Ferenc, a DK vezetője bevallotta, hogy nem akar velük megállapodni.

Bokros szerint Gyurcsányék célja az, hogy elkaszálják a kispártokat, mert ez a politikusok túlélési stratégiájának elengedhetetlen része.

A MoMa-elnök szavaira a DK szóvivője a Sztárklikken reagált. Gréczy Zsolt azt írta, a pártja ősszel a MoMa-nak és a Szolidaritásnak is választási együttműködési ajánlatot tett, listás befutó helyeket, egyéni jelölési lehetőségeket ajánlott.  A Szolidaritás elfogadta mindezt, meg is született a szövetségi megállapodás, a MoMa és Bokros azonban több tárgyalás és hosszas mérlegelés után az elutasítás mellett döntött.

„Furcsa, hogy Bokros Lajos ma – meglehetősen erős jelzőket használva – arról írt, hogy a DK nem akart megállapodást. A valóság ezzel szemben az, hogy Bokros utasította vissza Gyurcsány ajánlatát."

Gréczy szerint a DK álláspontját Pusztai Erzsébet hitelesíti egyértelműen, aki néhány napja lemondott a MoMa elnökségi tagságáról, csütörtökön pedig azt írta a Facebookon, hogy csak olyan pártra szabad szavazni, amelyik eléri az öt százalékot. Valójában Pusztai néhány napja már csatlakozott egy új, kissé megfoghatatlan formációhoz, a Válasszunk! 2018-hoz, amelynek tagjai egyébként azt deklarálták, hogy nem pártpolitikai szerepet képzelnek el maguknak. Persze azt még nem tudni, valójában mit, pedig azt ígérték, ezen a héten „beindul a gépezet". 

Itt a név a tét. Na meg a lé(t)

A Gréczyékhez közlei blogokon eközben feltűnt a magyarázat, amely egyébként sok-sok kispárt indíttatását jól megmutathatja: Bokrosnak mindenképpen MoMa néven kell ugyanis indulni az idei választáson, miután a párttörvény szerint amelyik párt kétszer nem indul voksoláson, törlik a nyilvántartásból. A MoMa 2014-ben nem indult, tehát most meg kell méretnie magát.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Hasonlóképp fontos lehet ez azoknak, akik már 2014-ben is „önfeladással" jutottak politikai szerephez, az eltelt négy évben viszont nem igazán sikerült kitörniük a kispárti szerepből az ellenzéki oldal versenyében. Éppen ezért azok a kispártok, amelyeket nem fenyeget a törlés veszélye, ma leginkább azért ragaszkodhatnak az önálló induláshoz, hogy az akár mintegy 700 millió forintos állami kampánytámogatásból megismertessék és megszerettessék magukat. Csakhogy nagy kérdés, hogy azok között a kormánnyal elégedetlen szavazók között, akik még nem választottak maguknak pártot, el tud-e érni sikert olyan szereplő, akinek deklarált célja saját politikai karrierjének építése, nem pedig a kormányváltás. Amennyiben ez a bizonytalanok népes táborának a meggyőzésére alkalmatlan ajánlat, továbbra is marad az egyre törpülő, elkötelezett baloldali szavazóbázison való húzódozás. 

Juhász szerint a szocialistákon vérzik el az Orbán-rezsim megbuktatása

A napokban valóban úgy tűnhetett, hogy egyes ellenzéki pártok jobban utálják egymást, mint a kormányoldalt. Hiszen miközben Molnár Gyula MSZP-elnök – állítólag épp Karácsony Gergely korábbi ajánlatát tolmácsolva – csütörtökön ismét a közös listás, teljes egységben való indulást javasolta Juhásznak, ezt az Együtt elnöke megint csak visszautasította. Aztán megsértődött azon, hogy akkor az MSZP-Párbeszéd jelöltjeit sem léptetik vissza a javára, így egyre nagyobb a harag és az ellenségeskedés a megfeneklett MSZP-Párbeszéd-Együtt koordináció ügyében is, sőt, Juhász  ma már egyenesen azt állítja, hogy a szocialistákon vérzik el az Orbán-rezsim megbuktatása.

Kérdéses tehát, hogy lesz-e ebből békülés a jelöltállítás februári határideje előtt, miközben az Együttnek még a most gálánsnak mutatkozó DK-val is ki kell egyeznie, hogy egyáltalán az országos listaállításra legyen esélye. Az egyéni jelöltekről való vitákra persze (bár aligha szimpatizálnak ezzel a választópolgárok) még maradt némi mozgástér. Ott ugyanis – igaz, milliós anyagi veszteség árán – akár az utolsó pillanatig vissza lehet léptetni egymás javára a képviselőket. 

Karácsony és a rettegés

Ellenben az országos pártlistát februárban véglegesíteni kell, aminek kapcsán ugyanakkor Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP közös miniszterelnök-jelöltje az utolsó percig nyitva hagyná a csatlakozási lehetőséget. Ugyanakkor az MSZP a végső döntését a február 10-i kongresszusán hozza meg: akkor fogadhatják el hivatalosan kormányfőjelöltként és listavezetőként Karácsonyt is. Nagy kérdés azonban, hogy a miközben Molnár Gyula MSZP-elnök csütörtökön megerősítette, hogy a pártja és a Párbeszéd közös listát állít, aminek következtében a kettősnek 10 százalékot kell elérnie, ehhez a közös listához egyelőre a már említett Fodor pártján kívül nem igen akar csatlakozni senki.

Az MSZP programbemutató nagygyűlése Molnár Gyula és Karácsony Gergely az MSZP arcaival
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Márpedig az MSZP belső viszonyaira minimálisan rálátók arra emlékezhetnek, hogy a párt – annak is ismeretlen háttérhatalma – már megbuktatott egy kormányfőjelöltet az utóbbi hónapokban, s miközben a nyilvánosságban hangosan kiállnak Karácsony, valamint a „karácsonyi forgatókönyv", azaz a közös miniszterelnök-jelölt, közös lista, közös egyéni indulók stratégiája mellett, a párton belül ma is sokan rettegnek az esetleg koordináció nélkül maradó egyéni választókerületek elbukása miatt. Ezeket a félelemeket persze el lehetne oszlatni egy józan paraszti ésszel véghezvitt erőteljes kampányban, ám a szocialistákat ismerve jöhet itt még csavar.

Kormányváltás vagy négyötödös Fidesz-többség?

Mindezt látva talán senki nem lepődik meg, hogy Orbán Viktor hátradőlt, s annyira nincs dolga a kampányolással, hogy vélhetően nem is kávét, hanem egy újabb sört rendelt magának. A Fidesz ugyanis ma már kimondva is arra számít, hogy legalább 100 egyéni képviselői mandátumot tud megszerezni a 106-ból, s így a listás eredményével, külhoni voksokkal, illetve a szintén neki kedvező győztes kompenzációval együtt akár négyötödös parlamenti többséget tud majd magáénak a 2018-as országgyűlési választás, azaz április 8. után.

Ezt a Fidesz joggal remélheti is, hiszen a legutóbbi hat országos – az egyéni választókerületeket is tükröző – közvélemény-kutatás alapján nemhogy a kormányváltásra, hanem a kétharmad megakadályozására is egyre haloványabb az esély a még mindig csupán magával, illetve a kis pártok közötti alkudozással foglalkozó ellenzéki oldalon. Török Gábor politikai elemző szerint azonban a választás tétje éppen azért óriási a Fidesz számára is, mert kérdés, hogy mekkora többséggel nyeri meg a választást. Szerinte kétharmadtól a relatív többségig – vagyis ténylegesen a kisebbségi kormányig – bármi elképzelhető. Az elemző a hvg.hu-nak adott interjúban arról is beszélt, az ellenzéknek ezt a tétet kellene megfogalmaznia a kampányban. Szerinte hiteltelen, ha egy 8-9 százalékos párt kormányra kerülésről sző meséket.