Egészen penetráns, amit a családról és a gyereknevelésről gondol a NER

„A család emberek egy közössége vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, házasság vagy örökbefogadás. A családot az különbözteti meg más csoportoktól, hogy különnemű személyekből áll, akik különböző generációkhoz tartoznak, reprodukálja önmagát.” Ez a válasz a család fogalmának kérdésére a szakgimnáziumok pedagógia szakirányán a mintaérettségi megoldókulcsa szerint – számol be a 444.hu a B1 nevű blog találata alapján. Ebből a tételből mindenesetre az derül ki, hogy nem csak az azonos nemű párok nem alkothatnak családot (ezt már a Fidesz Alaptörvényéből is tudjuk, hiszen a család alapja a házasság, azt meg azonos neműek nem köthetnek), de az érettségi megoldása szerint nem számít családnak az özvegy, elvált vagy gyerekeit bármilyen okból egyedül nevelő szülő és a hozzátartozói által alkotott közösség. Sőt egy gyermektelen házaspár sem nevezheti magát családnak.

Egy rendes család élén a családfő áll, az pedig nem lehet akárki. Naná, hogy a férfi. Bár manapság már az egyedülálló nők sem átallanak családfőként viselkedni. Erről azt tudhatjuk meg, hogy

a család élén családfő áll: ez hierarchikus viszonyt fejez ki a családtagok között, amely értelmében a családfő irányító szerepet tölt be a családban, az ő szava döntő a legfontosabb kérdésekben. A családfő szerepét hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be. A válások számának emelkedésével a gyermeküket egyedül nevelő szülők aránya nőtt, így asszonyok/anyák is „előléphetnek” családfőként.

Persze csak idézőjelben léphetnek elő családfőként, hiszen mégiscsak nők. Attól a logikai döccenőtől most tekintsünk el, hogy az első tétel szerint ők nem is család, tehát az egyedülálló anya a fideszes oktatási kurzus szerint nem is lehet családfő.

Tisztáztuk, mi a család, ki lehet családfő, nézzük a gyereknevelést. Nem érettségizhet pedagógia szakirányon az, aki nem tudja a magatartásra ható helyes módszereket. Ezek pedig a dicséretet, jutalmazást és elismerést magába foglaló ösztönzésen kívül lehetnek:

• Kényszerítés: akkor kell alkalmazni, ha gyenge az akaraterő.


• Büntetés (fontos, hogy a gyerek ismerje a büntetés okát és arányos legyen!)


• Gátláskiváltás: célja a negatív viselkedés megakadályozása (pl. fenyegetés)

Ha Vekerdy Tamás már sírva elbújt egy sarokban, akkor végre megtudhatjuk, hogy a nevelés legitim módszerei között szerepel az önbírálat kikényszerítése. De hol vannak már a régi jó sztálinista módszerek! A megoldókulcs hozzáteszi, hogy „mindig vegyük figyelembe az életkori és értelmi sajátosságot”.

Ha a szakgimnazisták rendesen megtanulták az anyagot, mindent tudnak családról, kényszerítésről, önbírálatról, fenyegetésről, akkor jó, mert a feladatsorból kiderül, hogy

az intézményes szocializáció személyi közvetítője a pedagógus, ő az, aki a társadalmi értékek, normák, elvárások megtestesítője.

Hát ezek a NER 21. századi értékei, normái és elvárásai. Ezeket kellene a pedagógusoknak megtestesíteniük.