Czibere: A felemelkedés miatt nőtt Magyarországon a dolgozói szegénység

február 16. 12:13 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Nincs olyan kormányzati szándék, hogy csökkentsék a közfoglalkoztatottak számát, a közmunka azok számára marad fenn, akiknek nincs esélyük az elsődleges munkaerőpiacra visszakapaszkodni – nyilatkozta a 168 Órának Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. Aki azt is állítja, nem a lecsúszás, hanem épp a felemelkedés miatt nőtt Magyarországon a dolgozói szegénység. Az államtitkár sikeresnek tartja a segélyezési rendszer átalakítását, és azzal az örömhírrel szolgált, hogy jön a gyerekdoboz. Majd visszakérdezett: hogyan kellene államosítani a tűzifa-támogatást?

– Magyarországon a lakosság ötöde él súlyos szegénységben. Ez valamivel jobb arány, mint pár éve, de még így is messze elmaradunk nemcsak az európai átlagtól, hanem a visegrádi négyekétől is. Mi az oka a leszakadásnak?

– 2013 óta javulnak a statisztikák. Nem csak a kincstári optimizmus beszél belőlem. Négy nagyobb társadalompolitikai intézkedés vezetett a szegénységi mutatók csökkenéséhez. A Tárki novemberben megjelent Társadalmi riportjából is látszik, hogy a javulás mögött a reáljövedelem jelentős növekedése áll, ami már 2014 előtt elkezdődött. A másik a rezsicsökkentés, a harmadik a devizaadósok mentése, a negyedik a közfoglalkoztatás expanziója. 2017 áprilisában lesz a következő mérés az anyagi helyzetről, amit a KSH novemberben publikál. Ez várhatóan további pozitív elmozdulást mutat majd. Meggyőződésünk, hogy a szegénységből csak a munka és a rendszeres jövedelem vezet ki.

Fotó: Fekete István

– Egy másik adatsor szerint viszont nő a foglalkoztatottak szegénységi aránya, ami már a tíz százalékot súrolja. Erre az elmúlt tíz évben nem volt példa. Ők azok, akiknek a jövedelme nem éri el a medián 60 százalékát, tehát elég rossz helyzetben vannak.

– Ők a mélyszegénységből kerültek ki. A mély­­szegénységben lévők aránya 5 százalékról 2 százalékra csökkent az elmúlt három évben, 465 ezerről 185 ezer főre. Ez a 300 ezer ember került a dolgozói szegények közé. De ne feledjük, hogy ők korábban ennél is rosszabb helyzetben voltak. Munka nélkül, segélyen tengődtek a mostani bérük töredékéért.

– Ez a közmunka.

– Pontosan.

– Amikor ezekkel az emberekkel találkozom, nem úgy tűnik, mintha a helyzetük sokat javult volna.

– Valószínűleg senkinek nem az az álma, hogy közmunkából éljen, de nagy a különbség a között, hogy valaki éppen lecsúszik és segélyből él, vagy dolgozik, lehetőséget kap. Ez nagyon fontos. 300 ezer ember a feneketlen mély nyomorból három év alatt arra a szintre jutott, hogy a közfoglalkoztatáson keresztül magasabb jövedelmet kap.

– A gyerekek körében is drámai a leszakadás a visegrádi négyektől. A kormány által elindított társadalompolitikai beavatkozások, a hároméves óvo­­dáztatás és a gyermekétkeztetés kiszélesítése csak hároméves kortól érik el a gyerekeket. A három év alattiakra miért nem céloz a kormány?

– A gyermekszegénységet is egyedül az csökkenti, ha a szülők dolgoznak. Ahogy mondtam, egyre több családban váltja fel a segélyt a munka. Itt is történt javulás: 25 százalékról 20 százalék alá esett a 0–17 éves korúak szegénységi mutatója. Ez jelentős elmozdulás. A hároméves óvodáztatás a hátránykompenzáció szempontjából nagyon fontos lépés volt. Decemberben jelent meg az unió alapjogi ügynökségének jelentése a romák élethelyzetéről Európában, és azt mutatta ki, hogy az intézményben ellátott gyerekek aránya Magyarországon a legmagasabb. Hároméves kor előtt ott a Biztos Kezdet Gyerekházak rendszere. 112 ilyen gyerekház működik, és újabb százharmincat fogunk nyitni.

– Azokban lesz majd étkeztetés?

– Igen.

– És nyitva lesz akár hétvégén és ünnepnapokon is?

– Igen.

– A szakértőktől azt lehetett olvasni, hogy elég heterogén a házakban működő szolgáltatások minősége. Sok helyen érzékelhető a képzéshiány, és nem mindig az a szülő és gyerek használja, akiknek kellene.

– Biztosítani kell, hogy a gyerekházak tényleg komplex szolgáltatást nyújtsanak. Mi is elvégeztük az értékelést, amiből az derült ki: fontos, hogy még több pedagógusvégzettségű kolléga legyen. Fontos az is, hogy hosszabban tartsanak nyitva. És elérhetővé kell tenni az étkezést. A rendszert rugalmasabbá kell tenni, nem mehet az idő fele adminisztráció­­ra. Rendkívül fontos a továbbfejlesztés, az elvárások beépültek az új pályázatba. A Biztos Kezdet Gyerekház megmutatja, hogy a kormány hogyan gondolkodik a felzárkózási ügyekben: nem csak addig van szolgáltatás, míg uniós pénz van.

– Nem a kormány gondolja így: az unió kötelezi arra az országot, hogy a házakat öt év után állítsa át költségvetési finanszírozásra.

De a kormány is így gondolja, ráadásul már meg is lépte, ugyanis az unió csak a program lezárását követően kéri azt, hogy legyen költségvetési forrás.

– Az ön által is említett Tárki-jelentésben is szó esik azokról, akik a legalsó jövedelmi tizedhez tartoznak. Itt nagyon súlyos gondok vannak. A pénzhiány miatt nem kezelt betegségek sokszor nem múló hatást gyakorolnak a gyerekek későbbi életére. Az a bizonyos 0-tól 3 éves korig tartó fejlődési szakasz meghatározza az iskolai karrierjüket, sőt az egész felnőtt életüket.

– Ez igaz. Ahogy az is igaz, hogy a rendszerváltás óta nem kaptak még annyi segítséget ezek a családok, mint most.

– Minden nélkülözésben élő várandós anya és kisgyerek naponta megkaphatná az egészséges élethez szükséges vitaminokat. Számos országban működik ilyen program, ami a későbbi munkaképességben, egészséges életévekben mérve közgazdaságilag is bizonyítottan megtérül.

– Tervezünk ilyet, nemsokára indul egy ehhez hasonló program a Biztos Kezdet Gyerekházakban, három megyében is. Úgy nevezik majd a vitaminokkal és egyéb kiegészítőkkel felszerelt csomagot, hogy gyerekdoboz. Tavaly fogadta el a kormány az egészségügyi alapellátási törvényt, amelynek az egyik fontos célja, hogy az egészségügyi ágazathoz tartozzanak a védőnők, hiszen a védőnő az, akivel az anya találkozik, ő az, aki a ter­­hes­­gondozástól kezdődően látja a rizikófaktorokat. Nemcsak a diagnosztizálásról beszélek, hanem a hátrányos helyzetről is.

– Pont ott nincs védőnő, ahol kéne.

– A védőnőhiány hosszú évek alatt alakult ki. A polgári kormányzás óta elindul egy fejlesztés, a védőnők többlettámogatást kapnak, nagyobb szerepet az alapellátásban, népegészségügyi programokban.

– Lesz fizetésemelés a védőnői szakmában– Ha nem, hogy lehet elérni azt, hogy a fiatalok ezt a szakmát válasszák?

– Csak így lehet, azt gondolom.

– És mikor történik meg?

– Az alapellátásban dolgozók 2010 óta 41 százalékos finanszírozási többletben részesültek. A védőnők mellett még fontos kiemelni a családsegítő szakembereket is, náluk is jelentős változtatásokat vittünk véghez. A gyerekjóléti rendszer átalakítása tavaly azt a célt is szolgálta, hogy a munkatársakat felszabadítsuk, ne legyenek 60-70-80-as esetszámaik, hanem csak húszas meg harmincas, így több időt tudjanak tölteni a családokkal. A 0–3 éves korú gyerekek helyzetére nem csak a gyerekház-rendszer a kormány válasza. A gyerekjóléti rendszernek a megelőzés is a feladata. A szociális dolgozóknál – így a gyerekvédelmi rendszerben is – jelentős bérfejlesztés kezdődött. Az eddigi 22 százalékos bérfejlesztés után a következő két évben további 33 százalékos béremelés lesz a szociális ágazatban.

– Hiába látja a szakember, hogy baj van, attól még nem tud a szülőknek fizetést varázsolni, hogy meg tudják vásárolni például a tűzifát vagy a gyógyszert, amire még a közmunkás béréből sem futja.

– A lehetőségek feltérképezésében, a civilek bevonásában tud segíteni a szakember. Megmutatja, hogy itt van egy gyerekház, itt van egy bölcsőde. A bölcsődei rendszer fejlesztésével az a célunk, hogy ne csak a tízezer lakosnál nagyobb településeken legyen bölcsi, hanem a kisebbekben is.

– A kormány gyakran hivatkozik a tüzelőprogramra, amit sikeresnek ítél. Ön is úgy látja, hogy a probléma megoldott, a rászorulókhoz eljut a tűzifa?

– A Belügyminisztériumtól minden évben kikérjük az adatokat utólag. Most, a rendkívül hidegben ez heti egyeztetést jelentett. Nem érkezett hozzám olyan hír, hogy a rászorulók nem kapták meg időben a fát. A tüzelőanyag elosztásáról a helyi önkormányzatok gondoskodnak a helyi rendelet alapján.

Fotó: Fekete István

– Elég sokat járok vidékre, és azt tapasztalom, nincs elég tűzifa. A Levegő Munkacsoport is megállapította: azért olyan borzalmas az ország levegője, mert az emberek mindenfélét elégetnek, hiszen nincs pénzük tüzelőre és nem kapnak elegendő támogatást. Számomra felfoghatatlan, hogy ez a kö­­rülbelül kétmilliárd forintnyi tétel nem biztosítható.

– Hárommilliárd, kereken. Ezen a télen 2289 településen zajlik a szociális tüzelőanyag-program, amely több mint 180 ezer rászoruló rezsicsökkentését segíti egy-másfél hónapra elegendő tűzifával vagy szénnel. A téli tüzelő éves keretösszege ma már hárommiliárd forint.

– Akkor hárommilliárd. Ennyit kapott egy vajdasági focicsapat a miniszterelnöktől a karácsony előtti nagy pénzosztásban.

– Ezt nem tudom. De hogyan államosítaná– Tényleg érdekelne.

– Nem vagyok államigazgatási szakember, csak azt tudom, hogy nem múlhat azon családok sorsa, hogy pályázik-e az önkormányzat tűzifa-támogatásra, vagy nem.

– De az önkormányzat ismeri az igényeket, nem– A törvény az önkormányzat számára kötelezően előírja ezt a feladatot. Azt mondja, hogy akinek az életét és testi épségét veszély fenyegeti, annak számára pénzbeli ellátást, természetbeni juttatást és ellátást, valamint lakhatást kell biztosítani. Ha nem füstöl a kémény, akkor ki kell menni és segítséget ajánlani: pénzbeli ellátást, természetbeni ellátást, ami lehet tűzifa, kőszén vagy épp plusz menedékhely, ha arra van szükség.

– Ön szerint ez megvalósult ezen a télen– Nem a Belügyminisztériumból látszó számokról beszélek. Nyilván járja az országot, beleszagolt a levegőbe, tudja, mi a helyzet.

– Az önkormányzat tudja azt, hogy helyben ki a rászoruló, működteti a családsegítést, a falu-, a tanyagondnokságot, a polgárőrséget. Az összes információ ott keletkezik.

– Valami miatt mégsem jut el az információ az emberektől a kormányig.

– Ha az önkormányzat tudja azt, hogy kinek van szüksége tűzifára, akkor igényli. Nyilván van olyan önkormányzat, amelyik ezt nem teszi meg, mert felelőtlen. Ilyen is van. A 35 milliárd forintos önkormányzati segélyezési kasszában tavaly egymilliárd maradt benn, mert nem hívták le. Az elmúlt 25 év egyik tapasztalata, hogy ha a szociális védelem rendszerét decentralizálom, akkor abban ellátási hiá­­nyok lesznek. De ebből nem az következik, hogy mindent államosítani kell.

– Én aztán nem vagyok az államosítás híve, csak próbálom megérteni, hogy a tűzifa eljuttatása a rászorulókhoz ­miért okoz gondot. Minden évben. Ott kucorognak a családok egy kis szobában, se padló, se bútorok, mert azokat már eltüzelték. És ha el is jut a tűzifa, nem lesz elég. Találkoztam olyan családdal, amely két hétre elegendő tüzelőt kapott egész télre. A közmunkabéréből meg nem tudja kifizetni a piaci árakat, mert a rezsicsökkentés, amiről ön beszélt, annak segít, akinél be van kötve a gáz.

– Ismétlem: mi nem kaptunk ilyen visszajelzéseket, de a Belügyminisztérium 2018-as költségvetési tervezésénél fel fogjuk vetni, hogy nézzük meg. Az elmúlt években folyamatosan bővült a forrás: kétmilliárdról indult, most háromnál tartunk úgy, hogy az egész önkormányzati segélyezés csak 35 milliárd. Ami azt jelenti, hogy a téli tüzelő a segélyezési kassza tíz százaléka, ami jelentős volumen.

– Az ön államtitkári munkájának egyik fontos állomása volt a segélyezési rendszer átalakítása. Én azt látom, hogy a szegények kiszolgáltatottá váltak a települések uraitól. Volt olyan polgármester Hajdú-Bihar megyében, aki azt mondta, addig nincs tűzifa, amíg van kommunális adótartozás. Ha tartozol a szemétszállítással, akkor fagyjál meg. Ön szerint sikeres az átalakítás?

– Sikeresnek tartom. A kieső jövedelmet kompenzáló, foglalkoztatást helyettesítő támogatást (FHT) járási szintre emeltük, és egy ember sem hullott ki a rendszerből. A járási szint garantálja, hogy az önkormányzatok ne önkényeskedhessenek. Tehát nem lehet megnézni az illemhely tisztaságát ahhoz, hogy valaki FHT-t kapjon. Ha a makromutatók azt jelzik, hogy a mélyszegénységben élők száma 300 ezerrel csökkent, akkor az arra utal, hogy sikeres volt az átalakítás.

– Visszajutottunk a közmunkához. A sajtóhírek szerint az NGM-ben elégedetlenek azokkal a mutatókkal, amelyek a nyílt munkaerőpiacra való visszakerülésre vonatkoznak. A számok azt bizonyítják, hogy valójában kiterjedt segélyezés folyik közmunka címén, csak a segély munkavégzéshez van kötve. Lesz átalakítás?

– Nem most kezdődött az átalakítás, hanem 2015-ben. Elindultak olyan programok, amelyek elkezdték rugalmasabbá tenni a közfoglalkoztatást. Erre most még több pénzt fog fordítani a kormány.

– Az a kérdés, hogy csökken-e a közmunkába bevontak száma. Azokra fog koncentrálni a közmunka, akiknek még van esélyük az elsődleges munkapiacra visszatérni, vagy fordítva?

– Fordítva, a közfoglalkoztatás azoknak marad fenn, akiknek nincs esélyük az elsődleges munkaerőpiacra visszakapaszkodni. Minden évben más költségvetési kiadási tételnél nagyobb arányban, erőn felül emeltük a programhoz szükséges pénzt. Még egy olyan ország nem nagyon akad, ahol a GDP egy százalékánál többet költenek ilyen típusú programra. Ez a bizonyíték arra, hogy a rászorulók nem leszek kidobva a hajóból. Az átalakítás arról szól, hogy a gazdasági növekedésnek ne legyen akadálya az, hogy a közfoglalkoztatási rendszer esetleg visszatartja az embereket az elsődleges munkaerőpiacról. De a részletekről nem tudok többet, mert a közmunka a Belügyminisztériumhoz és az NGM-hez tartozik.

– Ön ezt hogy bírja– Van egy tartósan leszakadó, alulképzett tömeg, de a problémáikkal kapcsolatos feladatok a BM, az NGM és ön között oszlanak meg. Így nehéz kiigazodni, ki miért felelős.

– Ez is jelzi: a közmunkát nem szociális, hanem munkaügyi feladatnak tekintjük. Én kiigazodom. Természetesen véleményezem a javaslatokat. A közfoglalkoztatás kiterjesztése minden mérés szerint hozzájárult ahhoz, hogy több jövedelem jusson ezekhez a társadalmi csoportokhoz. Az más kérdés, hogy az ő foglalkoztatási esélyeiket javítani kell.

– Most épp az derült ki, hogy az egészségügyi okokból nem foglalkoztatható álláskeresőktől a kormány megvonja még a 22 800 forintos FHT-t is, mivel közmunkát nem tud adni számukra. Engem ez sokkol: emberek, akik valamilyen betegséggel, rokkantsággal küzdenek, semmilyen ellátást nem kapnak.

– Nem vonják meg. A kormány nem is döntött ilyesmiről. A mi politikánk az, hogy mindenki, aki tud, dolgozzon. A mozgáskorlátozott és fogyatékkal élők közül is sokan szeretnének dolgozni. A határt okosan kell megállapítani, ki az, aki még egészségi állapotánál fogva tud munkát végezni, és ki az, aki már nem.

– Még levegőben lóg a döntés?

– A gazdasági kabinet napirendjén szerepelt, és visszamegy az anyag. Itt nagyon fontos a szociális szempont: vannak olyanok, több ezren vagy tízezren, akik valamilyen problémával küzdenek, ezért nehezen foglalkoztathatók. Lehet nekik a közfoglalkoztatásban munkát adni, voltak erre mintaprogramok több megyére kiterjedően, 27 ezer forintot kaptak, és a családsegítők bevonásával próbáltuk a készségeiket fejleszteni. Ők elméletileg jogosultak az ellátásra továbbra is.

– Amikor a különböző államtitkárságok egyeztetnek ebben a mamutminisztériumban, ön nyilván találkozik az oktatási államtitkársággal.

– Hogyne.

– Ön az asztal egyik oldalán elméletileg a szegény emberekért küzd, azért, hogy jobban éljenek és a gyerekek bekerüljenek óvodába, iskolába, ami a jobb élet záloga. Eközben az asztal túloldalán ülők teljes erővel a mobilitási csatornák berekesztésén dolgoznak. Csökkentik a gimnáziumi férőhelyek számát, tovább erősítik a szelekciós mechanizmusokat. Ez nem frusztrálja önt?

– Nem találkoztam még olyan kollégával, aki ne azért dolgozna, hogy kevesebb szegény legyen. Amikor a köznevelési kerekasztal megalakult tavaly tavasszal, több szakértőt tudtunk delegálni azért, hogy a megállapodás része legyen a méltányos és befogadó iskola felé való indulásnak. Ne csak elviekben, hanem konkrét ügyekben is. Van egy közös cselekvési tervünk, ami tartalmazza a körzethatárok kérdését, továbbá azt is, hogy tankerületenként legyen antiszegregációs referens és an­­ti­­szegregációs terv – és ez utóbbit be is tartsák! Benne van a korai lemorzsolódás elleni jelzőrendszer beépítése, ami most januártól el is indult.

– Ön szerint jó a szegény gyerekeknek, hogy 16 évre csökkentették a tankötelezettséget?

– Ez azért nehezen megválaszolható kérdés, mert azt feltételezi, hogy ettől az egytől függ.

– Nem, ez nyilván csak egy tényező, de a korhatár leszállítása arra ösztönzi-e az intézményeket, hogy bent maradjanak a gyerekek?

– De mi vezetett ahhoz, hogy 16 évre csökkent– Az, hogy egy korábban hozott döntés, a 18 évre emelés mellé semmilyen eszközt nem kaptak az iskolák.

– Azt lehetett volna pótolni.

– Amikor a korhatárról beszélünk, akkor nem elég számtangózni, és azt mondani, hogy 16 vagy 18…

– De most, hogy már látszódnak az intézkedés káros hatásai, nem gondolják át?

– Nem, mert az összes szakértő azt mondja, nem ezen, hanem az iskola gyerekmegtartó képességén múlik.

– Az iskola nem tud mit csinálni, ha a 16 éves gyerek elmegy közmunkára, mert a család nem tud ellenállni a fél minimálbér csábításának.

– Szerencsére nem ez a jellemző a mai fiatalokra. A fiatalok elsöprő többsége marad az iskolapadban, szakmát tanul vagy továbbtanul.