Budapesti olimpia: érvek és ellenérvek

december 29. 07:04 - szerző: Szabó Brigitta

Egyedülálló esély, ami gorsítópálya lehet az ország fejlődésében? Vagy egy rendkívül kockázatos presztízskérdés? Egyáltalán: mekkora esélye van Budapestnek (Magyarországnak) elnyerni a rendezés jogát?

A riói olimpiát követően, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével folytatott megbeszélésén Orbán Viktor felhívta a figyelmet arra, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Agenda 2020 programja Magyarország „testére van szabva”, hiszen arra bátorít, hogy a megapoliszok után a világ középméretű nagyvárosai is pályázzanak. Miután a tervezett fejlesztések az ötkarikás játékok nélkül is megvalósulnának, a kérdés immár nem az, hogy miért rendezzünk olimpiát, hanem az, miért ne.

Az olimpiára Budapest Főváros Önkormányzata pályázik a Magyar Olimpiai Bizottsággal (MOB) közösen. A MOB közgyűlése egyhangúlag támogatta a pályázati szándékot, a főváros pedig valamennyi szo­­cia­­lista képviselő támogatásával döntött a pályázatról. Ráadásul Magyarország az olimpiai sporttörténelem legsikeresebb tíz nemzetének egyetlen tagja, amely még nem rendezett olimpiát. A miniszterelnök úgy érvel: Budapest azért is lenne megfelelő helyszín, mert az új utak, vasútvonalak, zöld területek, kulturális és sportlétesítmények építése révén igazi 21. századi körülmények fogadnák a sportolókat és a szurkolókat. Ráadásul reményt adnánk a kisebb városoknak, hogy ők is képesek olimpiát rendezni. Ám a miniszterelnök mindezek ellenére tisztában van vele: hazánknak Dávidként Góliátokkal – Párizzsal, Los Ange­­les­­szel – kell megküzdenie.

– A fogadóirodáknál jelenleg Párizs a legesélyesebb, a második Los Angeles, Budapest 20 százalékkal a harmadik helyen áll – mondja a 168 Órának Szabados Gábor sportközgazdász, hozzátéve, hogy Róma visszalépésével némiképp nőttek a magyar esélyek, s kedvező változás az is, hogy a Nemzetközi Olim­­piai Bizottság új menetrendje, az Agenda 2020 szerint a jövőben kisebb városok is rendezhetnek olimpiát, igaz, egyelőre nem tudni, jelent-e ez számukra pozitív diszkriminációt. Kétségtelen, soha nem volt még olyan, hogy háromszor egymás után ne legyen európai olimpia – ami Párizs és Budapest esélyeit növeli. És bár a francia városokban történt terrorcselekmények ronthatják Párizs esélyeit, a jelentkezők infrastruktúráját nézve a franciák még Los Angelesnél is alkalmasabb rendezők lennének.

Békesi László 

Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi tagja szerint a NOB általában három szempontot vesz figyelembe a helyszín kiválasztásakor. Az első a nagypolitikai helyezkedés.

– A bizottság megpróbálja kitapintani, a világban milyen átalakulások mennek végbe s ahhoz neki hogyan kellene alkalmazkodnia. Mivel az olimpia – és benne a NOB – világméretű gazdasági, üzleti, kommuniká­­ciós és show-vállalkozás, fontos, hogy a rendező ország gazdasága minél inkább lehetővé tegye az előbbi érdekek érvényesítését. Amikor Pekingnek adták a jogokat, egy feltörekvő nagyhatalomnak akartak kedvezni, amikor az újkori olimpiák százéves évfordulójakor jelentkező Athénnal szemben Atlanta kapta a lehetőséget, a gazdasági érdekek nyertek. Rio esetében pedig az volt az indok, hogy Dél-Amerika még soha nem rendezett olimpiát. Sokan tippelnek arra, hogy Tokió, illetve 2024 után Afrika következik. Magyarország nagypolitikai szempontból most nincs a térképen.

Békesi László hangsúlyozza azt is: a döntést befolyásolja, hogy a NOB gazdaságilag hol jár a legjobban, hol tud a legtöbbet keresni a televíziós közvetítési jogok, a marketingjogok, az olimpián részt vevő országok kontingensének finanszírozása révén. Egy nagy gazdasági erejű ország, amelynek esetében a rendezés terhei könnyebben elviselhetők, nagyobb eséllyel indul. Ráadásul egy erősebb államtól több pénzt lehet elkérni például a tévés közvetítési jogokért, mint egy kicsitől.

– A harmadik szempont nem racio­­nális – folytatja Békesi. – Az olimpia érzelmi kérdés, alkalmas arra, hogy magas hőfokon mutassa ki a nemzeti identitást, ezért a NOB tagjai azoknak szoktak előnyt adni, akik kitartóan, többször pályáznak.

Békesi mérlege szerint most az esélytelenek nyugalmával pályázunk. Ám igaz az is, hogy akadnak érvek a budapesti olimpia győzelme mellett. Ilyen a már említett új agenda, amely a kisebb államoknak is esélyt ad a rendezésre, vagy az, hogy Kelet-Közép-Európában, benne egy korábbi szocialista országban még sosem volt olimpia, valójában még a szavazás második köréig sem jutott el senki.

 


Történelmi helyszínek


Elkészültek a 2024-es olimpia első látványtervei, amelyek a főváros történelmi nevezetességeihez kapcsolódó, ideiglenes versenyhelyszíneket mutatják be. Ezeken a Puskás helyszíncsoport – Puskás Ferenc Stadion, Syma csarnok, Papp László Aréna –, a Kossuth téri íjászközpont, a Hősök tere sta­­dion, a városligeti strandröplabdaközpont, az óbudai mountainbike-központ, a Mar­­gitsziget helyszíncsoport és a Várkert Bazár láthatók. A többi budapesti helyszín a városközponttól számítva hét kilométer sugarú körön belül lenne. Budapest mellett Győrben, a Balatonnál, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Székesfehérváron is lennének versenyek.

 

Hátravan még egy izgalmas for­­duló. A NOB készíttet egy felmérést, nemcsak az adott városban, hanem országosan, reprezentatívan is, hiszen a társadalmi támogatottság fontos szempont. A hírek szerint ez valamikor a jövő év elejére várható. A kormányzat készül is erre, erősödik az olimpiai kampány, egyre több közkedvelt olimpikont vonnak be a pályázat népszerűsítésébe, s immár nagykövetei is vannak a projektnek. Csák János, Magyarország korábbi londoni nagykövete, Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter, Habsburg György, Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom Nyrt. vezérigazgatója, Martonyi János korábbi külügyminiszter, Rost Andrea operaénekes, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítója, Szép Fruzsina, a berlini Lollapalooza fesztivál igazgatója és művészeti vezetője, valamint Zwack Sándor, a Zwack Unicum Nyrt. igazgatója – ők fognak kampányolni a magyarországi olimpia- és paralimpia-rendezés mellett.

Szabados Gábor 

– A nyolcvanas évekig presztízskérdés volt a rendezés, ezt követően gazdasági és PR-szempontok is társultak hozzá – mondja Szabados Gábor sportközgazdász. – Ám mára mindez annyi többletkiadással jár, hogy az államok sokkal jobban átgondolják, megéri-e a rendezés. A megtérülésnél azt kell mérlegelni, hogy egy olimpia két és fél hete alatt a turisták költései szembeállíthatók-e a beruházások értékével. De sokak szerint egy ilyen rendezvény megtérülését nem csak ebben a szűk értelemben kell értelmezni.

Szabados osztja azt a gyakran hangoztatott érvet, amely szerint az olimpia katalizátora lehet rég elhalasztott fejlesztéseknek.

– Budapestnek szüksége van pél­­dául még egy hídra, a belvárost kötött pályán össze kell kapcsolni a repülőtérrel, a BKV járműparkja megérett a cserére. A tervezéskor tehát szem előtt kellene tartani, hogy Magyarországnak, az adott városnak szüksége van-e a szóban forgó beruházásra.

Békesi László hozzáteszi: az olimpia makrogazdasági szempontból kettős értelemben is hatással van a növekedésre. Hatalmas keresletet támaszt – építőiparnak, szolgáltatásoknak, tu­­riz­­mus­­nak, biztonságtechnikának –, ami a felkészülés és megrendezés időszakában támogatja a gazdasági növekedést.

– Olyan, mint egy fiskális stimulus. Hasonló hatást vált ki, mint amikor visszaesési időszakokban az állam hitelből, a deficit terhére megnöveli a kiadásait, és például utat épít, vasutat fejleszt, hidakat húz fel. Ugyanígy működik az olimpia: olyan kereslet jön létre, ami egyébként nem létezne. Ebből a szempontból tehát növekedésbarát, rövid távon javítja a foglalkoztatást. De ott a kérdés: vajon milyen terheket kell vállalnia a jövő társadalmának azért, hogy ez a stimulus érvényesüljön, létrejöjjön a többletteljesítmény? Érdemes-e háttérbe szorítani olyan feladatokat, amelyek feszítik az adott társadalmat?

A volt pénzügyminiszter válasza: Ma­­gyarország számára most az olimpia nem előnyt, hanem hátrányt jelentene. A gazdaságot szerinte aránytalan mértékben terhelné a kötelezettségvállalás, a rövid távú növekedési előnyök nem állnának arányban azokkal a hátrányokkal, amelyeket viselni kell az eladósodás, a többletköltségek miatt a jövő nemzedékeinek.

– A PricewaterhouseCoopers megvalósíthatósági tanulmánya 774 mil­­liárd forintra teszi az olimpia költségvetését, de valójában több ezer milliárd forintról beszélgetünk – így számol Szabados Gábor, hozzátéve, hogy az olimpiarendezés gazdasági és hosszú távú infrastrukturális projekt, amit lehet jól és rosszul is csinálni. Athén például elszúrta, Londonnak viszont jól sikerült. Utóbbi életre keltette és bevonta a város vérkeringésébe a legfejletlenebb területeket. Rio esetében már látszik, hogy nem a terveknek megfelelő lesz a leltár.

Egy budapesti olimpia során nagyjából még egy fővárosnyi embert kellene kiszolgálni, szálláshellyel, közlekedéssel ellátni, amit csak nagyon precíz, összehangolt munkavégzéssel lehetne megoldani. A PwC tanulmánya, amelyre a magyar kormányzat rendre hivatkozik, minimalizálást hajt végre a várható költségek tekintetében – állítja Békesi László, aki úgy kalkulál: a költségekbe nem számolják bele, hogy duplájára kellene növelni a repülőtér kapacitását vagy az összes szomszédos országig el kellene vinni az autópályákat és a modern vasutat, illetve hogy annyi szállodai kapacitás kellene, amely másfél millió embert ki tud szolgálni két hétig. Számolni kell a biztonsági költségekkel. Ő árnyalná azt is, hogy az infrastruktúra nagy része nem terhelné az olimpia költségvetését, mert amúgy is szükség lenne rá.

– Tényleg kell Csepelen egy ötvenezer férőhelyes stadion, még ha visszabontják is 15 ezer férőhelyesre? – kérdi.

Akár így, akár úgy, az intő példákra jó figyelni: Athénban például, amely méreteit tekintve a leginkább hasonlítható Budapesthez, a metró szárnyvonalai csak 40 százalékos kihasználtsággal működnek, a pireuszi kikötő új ka­­pa­­ci­­tá­­sai­­nak kétharmadát bezárták, a repülőtér mindkét új csarnoka és kifutópályája le van zárva – érdemes tehát a fejlesztések során minden szempontot mérlegelni. Idetartozik, hogy a kormány álláspontja az: az infrastrukturális költségek nagy részét meg lehet valósítani uniós támogatásból, nekünk inkább az önrésszel kell kalkulálnunk. Békesi László szerint ugyanakkor mérlegelni kell azt is, hogy az EU csak olyan pályázatokat fogad be, amelyeknél bizonyított: az infrastruktúra-fejlesztés egy adott igény kielégítésére alkalmas, ha azt túlnövi a projekt, nem ad pénzt hozzá. Ráadásul a 2024-es olimpiára való felkészülés 2018 és 2024 között történik, míg az unió jelenlegi költségvetése 2020-ig tart. A kormány azt kommunikálja, hogy a költségvetés társfinanszírozásával megvalósítható uniós fejlesztéseket már kiválasztotta, s 2018 végéig le is akarja bonyolítani. Tehát épp az olimpiai felkészülés időszakára nem lesz uniós pénz.

A mérlegelés egy másik fontos szempontja: a korrupció kérdése.

– Ahhoz, hogy a túlárazások elkerülhetők legyenek, politikai oldaltól függetlenül egységesnek kellene lenni a kérdésben – szögezi le Szabados Gábor.

 


Vita a kiadásokról


A 2024-es budapesti olimpia csaknem 1400 oldalas megvalósíthatósági tanulmányát a PricewaterhouseCoopers készítette. Arra jutottak, hogy a lehetséges állami többletjövedelem 1142 milliárd forintra, a háztartások többletbevétele 1006 milliárd forintra, a vállalatokéi 836 milliárd forintra tehetők, az olimpia nettó költsége pedig 774 milliárd forintra becsülhető. A kifejezetten a nyári játékokkal kapcsolatos fejlesztések 2015 és 2025 között a központi költségvetés fél százalékát tennék ki, a legkiemelkedőbb években az olimpia akár 0,3 százalékkal járulhatna hozzá a GDP növekedéséhez.

A kritikusok szerint a tanulmány készítői nagyvonalúan számolnak a kiadásokkal, ugyanis azt mondják, „nem tekinthető olimpiai költségnek az akár ­uniós, akár hazai forrásból finanszírozott állami vagy önkormányzati fejlesztés, kiadás, amely ugyan hozzájárul az ország és Budapest olimpiarendezési képességéhez, de amely az olimpiától függetlenül valósul meg vagy szerepel a fejlesztési tervekben. Ugyancsak nem olimpiai költség az úgynevezett előrehozott fejlesztések értéke.” A PwC állítja, 2015 és 2025 között egy magyarországi lakosra lebontva az olimpia költsége átlagosan alig több mint évente hétezer forint.

Az olimpiákon általában 28 sportág 41 szakága vesz részt mintegy 30-40 versenyhelyszínen és csaknem 600 önálló sporteseménnyel. A megvalósíthatósági tanulmány a Csepel-szigetet és környékét javasolja főhelyszínnek, ott lennének a kiemelt olimpiai létesítmények, így az ötvenezer férőhelyes főstadion is. Az olimpiai és paralimpiai központi faluban 17 ezer olimpikont és hivatalos kísérőt kell elszállásolni. A faluban a lakóövezetek mellett nemzeti és nemzetközi övezetek, szolgáltatások, üzletek és kulturális, egészségügyi létesítmények lennének. A fő helyszínen kapna helyet a nemzetközi sajtóközpont és szálláshely is, 26 ezer férőhellyel. Épülne egy 5300 fős technikai falu, amely a versenybírók és a sportesemények lebonyolítását támogató egyéb, technikai feladatokat ellátó akkreditált személyzet elhelyezésére szolgálna.