Az elitet segíti a középiskolai felvételi bevezetése

2017. május 13. 06:38 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Szakemberek szerint súlyos károkat okozhat a középiskolai felvételi bevezetése, várhatóan tovább súlyosbítja majd a magyar oktatás számos problémáját például a korai szelekció vagy az iskolák közötti egyenlőtlenségek területén. Tőlünk nyugatabbra arra törekszenek, hogy minél későbbi időpontra tolják ki a fiataloknál a pályaválasztás időpontját, idehaza viszont visszarepülünk a hatvanas évekbe: arra kényszerítik a családokat, hogy a gyereküknek már 14 évesen szakirányt válasszanak. Ráadásul a változás épp a legszegényebbeknek nehezíti meg a diplomaszerzéshez vezető utat.

„Nem akarok túl nagy súlyt helyezni az önök vállára, de azt is tudniuk kell, hogy csak néhány év, és önök fogják a hátukon vinni Magyarországot – úgy, ahogyan azt mi, az önök szülei és korábban nagyszülei tették. Ez az élet rendje. Magyarországból pedig az lesz, amivé önök teszik: derűs, jómódú, biztonságos, művelt és emelkedő haza, vagy helyben járó és hanyatló ország. Már csak néhány év, és ez önökön múlik majd. A másik tanácsom pedig az önök számára az, hogy ma már nem olcsó munkaerőre van szükség, hanem magas hozzáadott értéket termelő, digitális alapképességekkel rendelkező, kvalifikált dolgozókra.” Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta a közelmúltban, a X. Szakma Sztár Fesztivál nyitó rendezvényén. Csakhogy a szavai ezúttal is éles ellentétben állnak azzal, amit a kormánya tesz: a dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis a felnövekvő generációk nehezen lesznek képesek vállukon cipelni az országot, miután elveszik tőlük a piacképes tudás megszerzésének lehetőségét. Miközben Orbán Viktor „magas hozzáadott értéket termelő”, „kvalifikált dolgozókról” beszél, addig az általa megálmodott oktatási rendszerben valójában fiatalok tömegeitől tagadják meg, hogy ilyen munkaerővé váljanak.

A most tetőző folyamat 2011-ben kezdődött azzal, hogy a szakképzőiskolákat közvetlenül az iparkamara befolyása alá rendelték, szakmai felügyeletüket pedig kirántották az oktatási tárca alól, és a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tették át. Eleinte „csak” a szakiskolában (most szakközépiskolának hívják), majd 2016-tól már a szakközépiskolában (most szakgimnázium) is csökkentették a közismereti képzést adó tárgyak óraszámát. Mindeközben leszállították a tankötelezettségi korhatárt 18-ról 16 évre, ami a finanszírozás átalakításával együtt azzal járt, hogy az iskolák a problémásabb, a tankötelezettségi korhatárt már elérő tanulóktól azonnal megválnak.

MTI Fotó: Balázs Attila

A negatív folyamat most újabb állomásához érkezett: az új Nemzeti alaptanterv bevezetésével párhuzamosan a kormány 2019-től kötelezővé tenné a középiskolai felvételit. Erről egyébként, ahogy az az elmúlt hét évben már megszokottá vált, a szakmai közvélemény egy iparkamarai rendezvényen készült, az állami média által sugárzott tudósításból szerzett tudomást – vagyis egyeztetésre ezúttal sem lehet számítani.

Igaz, a változtatásnak voltak előjelei. Lázár János kancelláriaminiszter már 2016 októberében megkerülhetetlennek nevezte a kötelező gimnáziumi felvételi bevezetését. És ahogy valamennyi, az oktatással kapcsolatos kormányzati döntés a 2011-es keltezésű Széll Kálmán Tervből eredeztethető, e mostani átalakítás szándéka is kiolvasható volt belőle.

Az elképzelések szerint – hasonlóan a felsőoktatáshoz – a diákok felvételit írnának, és az állam által meghatározott keretszámokhoz igazodva kerülnének be a pontszámaik alapján valamely gimnáziumba, szakgimnáziumba vagy szakközépiskolába. (Eddig csak olyan helyen lehetett felvételit íratni, ahová legalább kétszeres volt a túljelentkezés.)

A felvételi bevezetése rendkívül káros, az összes olyan problémát, amivel a magyar oktatás küzd, tovább fogja súlyosbítani: ilyen például a korai szelekció és az iskolák közötti egyenlőtlenségek növekedése. Míg a fejlett országok oktatási rendszereiben arra törekednek a döntéshozók, hogy minél későbbi időpontra tolják ki a fiataloknál a pályaválasztás időpontját, addig Magyarországon visszarepülünk a hatvanas évekbe: a felvételivel arra kényszerítik a családokat, hogy már a 14 éves gyereknek kiválasszák a megfelelő intézménytípust. A kormány nem maga szűkíti a gimnáziumi kapacitásokat, hanem a felvételi és a minimumponthatár bevezetésével a gyerekekre hárítja a felelősséget, hisz ők „nem voltak elég jók”. (A szakmát adó iskolákból ráadásul nehéz váltani, hiába jönne rá később a gyerek arra, hogy valami más érdekli.)

Fotó: MTI

A gimnáziumi férőhelyek szűkítése azért is okoz majd problémát a gyerekek többségének, mert épp ez az az intézménytípus, ahol nyelveket tanulhatnak, ahol elmélyülhetnek a világgal kapcsolatos alapismereteik – és ezek együttesen megkönnyíthetnék a szakmaválasztást.

A világ fejlettebb része más irányba mozdul: a számok azt igazolják, hogy a munkaerőpiacon az érettségizettek sokkal könnyebben találnak munkát és többet is keresnek. Nem véletlen, hogy a PISA-méréseken sikerrel szereplő országokban megnyújtották a kötelező alapképzést és kiiktatták korai szelekciót.

„A megfelelő általános képzés fontosságát először azokban a családokban ismerték fel, ahol a szakmunkásképző elvégzése után az érettségi megszerzésére ösztönözték a gyermekeiket. Ennek a felismerésnek az intézményesülése – a szakközépiskola és a gimnáziumot követő szakképzés térhódításával – a jelenkori magyar történelem egyik örvendetes fejleménye. A tervezett reformok a többre és jobbra törekvő családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől.” Ez a megállapítás a Közgazdaság-tudományi Intézet munkatársai – Hajdu Tamás, Hermann Zoltán, Horn Dániel, Kertesi Gábor, Kézdi Gábor, Köllő János és Varga Júlia – által írt, az érettségi védelmében született tanulmányban olvasható.

Az érettségit adó iskolák férőhelyszűkítéséről szóló hír pánikot keltett számos családban. A szülők várható reakciója borítékolható: gyerekük gimnáziumi helyét megpróbálják már általános iskolás korukban biztosítani. Rutinjuk is van, hiszen ugyanígy küzdenek az óvodáskorúak esetében, hogy a megfelelő középiskolába vezető általánosba kerülhessen a gyerek. Elképesztő a harc: a szülők pénzt és energiát nem kímélve próbálják gyerekük jövőjét biztosítani.

– Megváltozott a társadalmi mobilitás mércéje – magyarázza a jelenséget Radó Péter oktatáskutató. – Korábban az alsó középosztály szintjének eléréséhez rövidebb ideig kellett iskolába járni, de ma már a stabilabb munkaerő-piaci helyek megszerzéséhez szükséges elvárások ­miatt növekszik az iskolában töltött idő. Ha csak az általános iskola nyolc osztályát végzi el valaki, ma már képzetlennek számít, míg korábban ez a végzettség elég volt bizonyos munkák elvégzésére – mondja az oktatáskutató. Jelenleg az érettségi megszerzése hasonlítható a korábbi általános iskolai végzettséghez. Vagyis: a szocializmussal ellentétben ma az számít kudarcnak, ha az érettségit nem szerzi meg egy diák. Korábban egy adott korosztály 5-6 százaléka került be egyetemre, manapság az érettségizők fele.

Fotó: Fekete István

– A munkaerőpiacon egyértelműen növekszik a képességigény, azaz a „skill-demand”. Az általános képzési idő épp ezért növekszik, a szűk értelemben vett szakmára való felkészítés pedig egyre későbbre tolódik. Ráadásul egyre több szakmára már az érettségi utáni időszakban készítenek föl, mivel az elsajátításához eleve szükséges az érettségi. Harminc-negyven éve ugyanennek a társadalmi státusnak a megszerzéséhez elég volt az általános iskola – teszi hozzá Radó Péter, rámutatva: éppen az alapkészségek megtanulásához szükséges időt nem akarja az Orbán-kormány biztosítani.

Az oktatáskutató szerint a 21. században megszűnt az a minőségeszmény, amely szerint csak a legjobbak kerülhetnek be egyetemre. Hozzátette, a magyar oktatáspolitikusok a 2010 után megszilárduló Orbán-rezsim előtt is kiszolgálták az elithez tartozók igényeit. Ezért nem számolta fel egyetlen kormány sem 2010 előtt azt az iskolarendszert, amely a jobb módú családok gyerekeinek kilépési útvonalakat biztosított a hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumokba. A mindenkori kormányok – mondja Radó Péter – e tekintetben kiszolgálták az elit érdekeit, és nincs ez másképp most sem.