„Arra használnak, hogy rajtam keresztül üssék” – interjú Csetényi Csabával, Rogán Antal szomszédjával

2017. június 8. 06:15 - szerző: Lampé Ágnes

A Rogán Antal szomszédjaként elhíresült Csetényi Csaba évek óta sorra nyeri az állami reklámtendereket, cége a kormány első számú ügynökségének számít. Egyebek mellett ők hirdették a „kényszerbetelepítés” elleni népszavazási és menekültellenes kampányt, a kormány reformjait, a paksi bővítést, az államkötvények vásárlását. Úgy tűnt, ő viheti a 2017-es kormánykommunikációra kiírt 25 milliárdos gigatendert is, ám végül cégei a 18 megbízásból csupán kettőt, a keret 0,7 százalékát nyerték el két másik kormányközeli vállalkozás mögött. Rebesgetik, hogy kieshetett a pikszisből, mert késett a kifizetésekkel. Ő viszont azt mondja, rajta keresztül Rogán Antalnak üzentek.

– Megijedt?

– Azt azért nem. Inkább azon gondolkodom, vajon mi lehet ez az egész. Talán valaki így akart üzenni valamit.

– Mit?

– Azt nem tudom dekódolni. De nem vagyok egy ijedős srác, sok mindent láttam. Ha valakinek baja van velem, hívjon fel.

– Szóval mit üzennek?

– Tényleg nem tudom.

– Mostanáig az állami közbeszerzéseken kivételezett helyzetet élvező Fidesz-közeli vállalkozóként, valamint Rogán Antal szomszédjaként jelent meg a sajtóban. A kiesett a pikszisből szöveg nagyon új.

– Húsz éve vagyok a piacon. Abból, hogy ez korábban nem volt téma, azt szűröm le, hogy nem én vagyok érdekes a történetben.

– Hanem?

– Engem kizárólag arra használnak, hogy rajtam keresztül üssék Rogán miniszter urat.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Kik akarják ütni?

– A politikai ellenfelei.

– Kik ők?

– Ezt nem tudom megmondani.

– Miért ütik?

– A politikai hatalmi harc része. Engem csak használnak, ezért fogalmaznak úgy, hogy Rogán szomszédja vagyok, és nem ő az én szomszédom.

– Azért bukta a 25 milliárdos állami tendert, hogy Rogánba jól belerúgjanak a kormányzati politikai ellenfelei?

– Nem. Azért veszítettük el a tendereket, mert a versenytársaink jobb árat adtak. Sosem hittem, hogy a lakcímkártyám híresebb lesz, mint én. Nyilván zavar. Miközben az életemre nem kellene hatással lennie, ki lakik mellettem.

– Már hogyne kéne? A megrendelé­seit közvetve barátjától, szomszédjától, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető minisztertől kapja. Ön ott van a stratégiai döntéseknél és részt vesz a kivitelezésben.

– Ez csak azokra a megrendelésekre igaz, amelyeket mi nyertünk el. A döntéseknek nincs közük a személyes kapcsolatokhoz.

– A pályázat első körében az ön cége a 18 megbízásból csak kettőt nyert el: a 24,7 milliárdos keret 0,7 százalékát. Míg a Szijjártó Péterrel és Seszták Miklóssal jó kapcsolatot ápoló Kuna Tibor érdekeltségében működő Trinity Kft. 10,3 milliárdot, a korábban önnek is dolgozó Balásy Gyula New Land Media Kft.-je pedig 14 milliárdot nyert. Ők jönnek ön helyett?

– Elveszítettünk néhány tendert az elmúlt hónapokban– Ez természetes dolog. Amit nem veszíthetünk el, az a munkánk minősége.

– Rogán mit mond, mi történt?

– Nem adhat nekem információt, hisz én indulok a pályázaton. Az adatok kiadásának szigorú rendje van.

– Ha otthon összefutnak, életszerű, hogy rákérdez.

– Nem volt ilyen alkalom.

– Azt hallani: elszámolási viták ­miatt figyelmeztették így. Sajtóhírek szerint ugyanis részben az állami reklámpénzből finanszírozzák a kormányközeli médiumokat, az ön kifizetései viszont késtek vagy elmaradtak, ezért több médiavezér is reklamált. Ezek a panaszok jutottak el egészen Orbánig.

– Kikérem magamnak, hogy elszámolási problémáim lennének. Én ebből hiúsági kérdést csinálok, soha senkinek nem tartozom.

– Pedig sokan panaszkodnak erre a piacon.

– Az ügynökségi élet nehéz. A legtöbb esetben mások pénzét költjük, ezért médiavásárlásnál addig nem tudunk fizetni egy adott médiumnak, amíg nekünk nem fizetnek.

– Ha nem a késedelmes fizetés az ok, akkor micsoda?

– Az árak döntöttek. A többiek alánk ígértek.

– Eddig nem volt gond az ár?

– Versenytársaink új árazási politikát találtak ki, ezért az elmúlt három hónapban jó pár tendert elvesztettünk. Mi viszont a minőségből nem engedhetünk.

– Most akkor az árral van baj, vagy Rogánt büntetik?

– Ez a kettő hogyan jön össze? A miniszter urat a szomszédsággal és a mögé képzelt kapcsolattal a médián keresztül támadják. Mi köze ennek a mi sikerességünkhöz?

– Mert eddig hatalmas összegeket mozgatott. Két cége, a Network 360 Kft. és az Affiliate Network Kft. együttes árbevétele 2015-ben nettó 5,3 milliárd forint volt. Előbbi nettó árbevétele a 2014-es 589 millióról 4,6 milliárd forintra nőtt, vagyis megnyolcszorozódott, utóbbi 2015-ös nettó árbevétele 741,9 millió forint volt, ami százötvennyolcszorosa a 2014-es 4,69 milliónak.

– Jó évem volt.

– 2014 óta 23,7 milliárd forint állami megbízást nyert.

– Ennek nagy része médiavásárlás, ami torzítja a bevételi számokat. Az összeg 15 százaléka maradt nálunk, abból fizetünk minden költséget.

– Az sem kevés.

– Üzletember vagyok, azért kelek fel reggel, és megyek be dolgozni, hogy pénzt keressek. Mondom, húsz éve dolgozom ebben az iparágban, látható, hogy szép egyenletesen növekedtünk.

– Nevezzük inkább exponenciálisnak. A 2010 óta elnyert 5,1 milliárd forint értékű közbeszerzésből 3,1 milliárdot 2015-ben kaptak.

– Már tizennégy éve indulunk tendereken. Egy évtizedbe került felépíteni egy olyan cégcsoportot, amellyel képesek vagyunk megfelelni azoknak a forgalmi számoknak, amelyek alapján egyáltalán behívnak minket. De miért csak a számokról beszélünk?

– Mert hatalmasak. Csak tavaly hétszázmillió forint osztalékot vett ki a cégéből.

– 32 éve vagyok vállalkozó. Közgazdasági egyetemet végzett kollégáimmal azóta is vitatkozom, mert abban hiszek, hogy ki kell venni a pénzt a cégből, különben elköltik. Bár a hétszázmillió nagy szám, tízmillió is sok.

És a hétszáz az életstílusomon már nem változtat.

– Tényleg?

– Ma is két sarokra lakom attól a helytől, ahol gyerekként felnőttem. Egy tizennyolc éves BMW-vel járok, az üzlettársammal húsz éve, anyukámmal, aki a szivarboltunkat vezeti, harminckét éve dolgozom együtt. Stabil az életem. A tavalyi is csak ugyanolyan év volt, mint a többi.

– Azt hallani: azért vette ki ezt a hatalmas összeget, mert tudja, kiesett a pikszisből, és így lezárja a dolgait.

– Ez hülyeség. Én húsz év múlva is itt leszek. Persze a cégen belül komoly viták vannak, az árstratégiánkon nyilvánvalóan változtatni kell.

– Mennyivel ígértek önök alá a versenytársak?

– Nem sokkal. Az utolsó körös ajánlat egy három-négyezer soros Excel-táblázat, nehéz összehasonlítani az árakat. A végeredményben nincs óriási kü­­lönb­­ség. De akár arról is beszélhetnénk, miket csinálunk. Hogy jók-e a kampányaink, hatékonyan költöttük-e a közpénzt.

– Ennyi pénzből lehet hatékonyan kommunikálni.

– Aki ezt mondja, nem ért ehhez a szakmához. Ha valaki venné a fáradságot, és megnézné, miből mi született a kezünk alatt, látná, milyen hatékonyan dolgozunk.

– Az hatékonynak minősül, hogy a 17 milliárd forintból menedzselt kvótanépszavazás nem lett érvényes? Állítólag Orbánék emiatt elégedetlenek voltak a kampánnyal.

– Az érvényesség komplex politikai tényezőkön múlt, ezt a kérdést nem lehet pusztán a hirdetésekre rátolni.

Számomra nagy eredmény, hogy két és fél millióan elmentek szavazni. Hogy ki mondott igent és ki nemet, nem az én dolgom,

nem vagyok politikus.

– A kormányzat a megrendelő, így nyilván az érvényességben mérte az eredményességet.

– A megbízó azt a feladatot adta, hogy a lehető legtöbb embert érjem el a kampánnyal ebben a sorsfordító, életünket évtizedekre meghatározó kérdésben.

– A kampány után milyen visszajelzést kapott?

– Azt, hogy elértük az elvárt számot.

– Mi volt ez a szám?

– Nem tudom. Ez ugyanis demográfiai, korosztályokra, térségekre lebontott terv alapján alakult ki.

– Simicska Lajos médiumaiban ­miért nem hirdettek?

– Mi csak javaslatot teszünk a felületre, az ügyfél dönt.

– Javasolta Simicska médiumait?

– Nem én vagyok a médiavásárló, a tervet minden esetben a kollégáim készítik.

– Nem is látta a tervet?

– Nem emlékszem, sok tervet látok.

– Ön javasolta volna ezeket az orgánumokat?

– Nem tudom. Ha ez a kérdés előkerülne, felhívnám a médiavásárló kollégáimat, hogy nézzék meg a számokat. Én a cég tulajdonosa vagyok.

– A bojkottról amúgy mit gondol?

– Az ember a saját véleményét is úgy ismeri meg igazán, ha elmondja másoknak. Ezért a vita és a párbeszéd pártján állok.

De a politika furcsa játékterep, főleg választási időszakban, amikor mindenki csak a győzelemre gondol.

– A bojkott a 2015. februári G-nap óta él, akkor még nem volt kampány.

– Erről a politikusok nyilatkozzanak.

– A G-nap óta Simicska orgánumai­­nak bevétele radikálisan csökkent, állami hirdetésük sincs.

– Egy megbízó olyan közegben szeret beszélni, ahol az üzenetét nagy eséllyel meghallják. Felesleges ott hirdetni, ahol süket fülekre talál.

Mindenki hazaolvas, hazahallgat, a keresztolvasottság megszűnt.

Csak azok tesznek így, akik a vérnyomásukat akarják megemelni.

– A Simicska-médiumokat korábban jobboldali közönség nézte, sokan megmaradhattak közülük.

– Ebben nem vagyok biztos. Kutatni kellene, hogyan változott a néző- és olvasótáboruk.

– Ezek szerint az, hogy nem hirdettek Simicskánál, nem kutatási adatokon alapul.

– Egy bioújságban gyorséttermet hirdetni nem sok értelme van.

– Ön most mégis szóba állt a 168 Órával, meg is lepődtem.

– Mindenkivel szóba állok. Nemcsak azért, mert közpénzzel foglalkozom, hanem mert számomra normális, hogy ha megkérdeznek, akkor válaszolok.

– Miért nem javasolja a Fidesznek és a kormánytagoknak ugyanezt?

– Egy politikusnak egész mások a céljai. Megjegyzem, az újságírókkal se könnyű, a rólam szóló cikkek többsége úgy jelenik meg, hogy meg sem kérdeznek.

– Habony Árpáddal állítólag rendszeresen egyeztet.

– Nem egyeztetek vele. Néha találkozunk.

– Akkor alkalmanként igazán javasolhatná neki, hogy a fideszes és kormányzati potentátok is szóba álljanak a sajtóval.

– Általában társasági eseményeken találkozunk, ott a szakma szóba sem jön.

– Akkor nem társasági eseményeken, hanem szakmai találkozókon.

– Nekünk nem ő, hanem a Miniszterelnöki Kabinetiroda a megbízónk, az ottani kollégák találkoznak az én kollégáimmal.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Mit gondol, miért tagadja le Habonyt a miniszterelnök és minden más kormányzati, fideszes vezető?

– Letagadják? Nem tudok róla. Őket kell megkérdezni. Nem tudom, mi a kapcsolat közöttük.

– Ugye nem bánja, ha ezt nem hiszem el?

– Nem. Viszont erről őket kell megkérdezni.

– A Freedom House friss adatai szerint Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol egy év alatt a legtöbbet romlott a sajtószabadság helyzete. Hasonló folyamat Venezue­­lában, Törökországban és Lengyelországban játszódott le.

– Magyarországon sajtószabadság van. Pont. Nem ismerem a számokat, de ilyenkor mindig Churchill klasszikusa jut eszembe: csak azt a statisztikát hiszem el, amit magam hamisítottam. Amúgy sem tudom, hogy a sajtószabadság milyen mérőszámmal mérhető. Hogy hány kritikus cikk jelenik meg a kormányról? Nagyon sok. A média sajnos már meg sem próbál tájékoztatni, politikacsinálóvá vált.

A 168 Órát az elvakult baloldaliak olvassák, akik engem sosem fognak megérteni. Vagy az elvakult jobboldaliak, akik az alacsony vérnyomásukat akarják helyrepofozni vele.

Mindenki hazaolvas.

– A kormány által kommunikált üzenetekkel, például a kvótaellenes népszavazással amúgy egyetért?

– Magánemberként nagy részével igen. Ügynökségként azonban nem ez a szempont. Mi megbízásokat teljesítünk.

– Mi a véleménye a finkelsteini ellenségképgyártó kommunikációról?

– A pártok úgy kommunikálnak, mintha senki nem lenne középen. Mindenki csak a saját szavazóihoz beszél, az a fontos, hogy mozgósítani tudják őket. De ez nem csak a Fidesz sajátossága. Az ellenzéknél is ezt látom. Kevés az olyan szerveződés, melynek tagjai vitatkoznak, ahol program, érvek és ellenérvek vannak.

– Úgy tudni: egy-egy politikai üzenet bevezetése előtt a Fidesz fókuszcsoporton teszteli, működik-e az adott szöveg.

– Minden profi párt így működik.

– A migráns szó nálunk korábban nem is létezett, ma a közbeszéd szerves része.

– A politika a legkreatívabb iparág. Iszonyú nehéz meggyőzni az embereket, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik. Ráadásul a lehető legrövidebb formában, egyetlen mondattal, kifejezéssel, szóval kell megtenni. Azt is Churchill mondta, hogy „sajnos nem volt időm felkészülni a beszédre, ezért hosszan fogok beszélni”. A politika művészet, amit nagyon kevesen tudnak művelni.

– A CEU nem olyan szó, amit kissé túltolt a kormány?

– Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy ilyen bürokratikus, papírtologatós lépéssel egy Soros Györgyöt bárki képes megakasztani?

– A törvény által előírt, a CEU működéséhez alapfeltételként meghatározott amerikai kampusz létrehozása puszta papírtologatás?

– Abszolút. Soros titkárnője tizenkét perc alatt elintézi, ha akarja. Ez az ügy egészen másról szól.

– Miről?

– Ha egy év múlva visszanézünk, világos lesz, mi volt az igazi cél. Én most csak figyelek. Az biztos, hogy bürokratikus eszközökkel Soros György megállíthatatlan.

Várjuk ki a végét.