Alföldi Orbánról: Jött egy politikus, aki semmilyen gátlást nem ismer, és virtuális valóságot épített körénk

szeptember 7. 21:15 - szerző: Ágoston Zoltán

Szerinte Magyarországgal az a probléma, hogy túl sokaknak nyomasztó a szabadság.

Alföldi Róbert a HVG-nek adott egy interjút, amely főleg a politikáról, illetve a magyar társadalomról szól. A színházi rendező és színész azt állítja, hogy az előadásaival nem politizál, de természetesen reflektál arra, ami történik. Másként nem is tehetne – fűzi hozzá –, hiszen a színház a mában él.  Legújabb rendezéséről, a Hegedűs a háztetőn musicalről azt mondja, hogy számára arról szól, hogyan tudnak különböző hitű, gondolkodású és habitusú emberek együtt élni egészen addig, amíg a hatalom bele nem nyúl a közösség működésbe. „Nincs ebben semmi hókuszpókusz. Így működött ez még az én gyermekkoromban is, falun. Nem szeretett mindenki mindenkit, de tisztelték egymást” – meséli, hozzáfűzve, hogy ez ma már inkább kivételnek számít.

Fotó: Nyugat.hu / Vágvölgyi Róbert

A politikai hatalom cinizmusa Alföldi szerint egyébként nem 2010-ben, a Fidesz második választási győzelmével kezdődött, hanem még a rendszerváltáskor, a politikát ugyanis vajmi kevéssé érdekelte, hogy Magyarországon mindenki elveszített valamit. Sokan a munkájukat veszítették el, ma már pedig az a helyzet, hogy az emberek azért hajtanak, hogy a gyerekeiknek legyen lehetőségük külföldre menni. Egy ország dolgozik azért, hogy a jövője eltűnjön innen. Ami az akkori politikai változásokat illeti, szerinte hiba volt azt gondolni, hogy ajándékba kaptuk a demokráciát, és nem kell megtanulnunk. „Pedig csak el kellett volna hinni, hogy immár a magunk urai vagyunk, nem foghatjuk másra, ha rosszul működnek körülöttünk a dolgok. Hogy tisztességesen el kell végeznünk a munkánkat, és amit teszünk, annak következményei vannak. Ehelyett inkább kidumáltuk magunkat, és a politikusainktól is elfogadtuk ezt a magatartást. Aztán jött egy politikus, aki semmilyen gátlást nem ismer, és virtuális valóságot épített körénk” – fejtegeti a színházi rendező, nyilvánvalóan Orbán Viktorra utalva. Ebben a rendszerben aztán megtörténhet, hogy amikor kiderül, egy kórházban patkányok rohangálnak az álmennyezetben, irtás helyett a hatóságok azt magyarázzák, hogy patkányokról szó sincs, legfeljebb kis testű rágcsálókról beszélhetünk – idézi fel a közelmúltbeli botrányt. Úgy véli, ezzel az országgal éppen az a probléma, hogy túl sokaknak nyomasztó a szabadság. Ez az a szabadság, amely felnőttséget jelent, vagyis hogy az ember tudja, hogy nem foghatja másra a hibáit.

A rendező szerint nem lehet megúszni azoknak a traumáknak a tisztázását, amelyek így alakultak ki Magyarországon. Segített volna, ha a rendszerváltáskor elérünk egy nullpontot, de – hívja fel a figyelmet – milyen újrakezdés volt az, hogy önszántából senki nem vállalta a múltját, például azt, hogy esetleg besúgó volt?

Ami a színházat illeti, Alföldi azt mondja, ahhoz, hogy újra igazgatói pályázatot írjon, olyan kulturális és társadalmi közeg kellene, amelyben esélye lehet olyasvalakinek, aki nem a hatalom kegyeltje. Független színházat nem akar alapítani, mert inkább szorongással töltené el, ha neki kellene megteremtenie a működéshez szükséges anyagi feltételeket. Büszke arra az öt évre, amit a Nemzeti Színház igazgatójaként töltött el, és – jegyzi meg – nem az ő sara, hogy vége lett.