Ad hasznos ismereteket? Ad! – Pölöskei Gáborné elégedett a szakképzés rendszerével

Maximálisan indokolt, hogy a szakképzéssel kapcsolatos irányítás átkerült a nemzetgazdasági tárcához, mert ennek az oktatási területnek szorosan össze kell kapcsolódnia a foglalkoztatási szakpolitikával – mondta a 168 Órának Pölöskei Gáborné. A Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára elégedett a megújult, szakértők által ugyanakkor súlyos bírálatokkal illetett szakképzési rendszerrel, és abban sem lát problémát, hogy a Parragh László vezette iparkamarának szinte kizárólagos befolyása van a területtel kapcsolatos kormányzati döntésekre. Úgy véli, a szakképzésnek a gazdaság igényeire kell fókuszálnia, és nem elsődleges feladata az, hogy kompenzálja a nehéz sorsú gyermekek hátrányait.

2017. július 16., 08:19

Szerző:

– Parragh László jelenti be a szakképzéssel kapcsolatos célokat, ő védi a döntéseket. Úgy tűnik, a szakképzésért felelős államtitkárság csak megvalósítja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének programját. Egy tízes skálán mennyire fedi az ön álláspontja Parragh szakképzéssel kapcsolatos nézeteit?

– A szakképzés átalakítása évek óta zajlik, az a célunk, hogy a szakképzésbe kerülő magyar fiatalok a munkaerőpiacon értékes, munkára és pénzre váltható szakmával hagyják el az iskolapadot, a képzés és a munkaerő-piaci igények össze legyenek hangolva. Ez a kormány célja, és az átalakítást is a kormány hajtja végre az érintettekkel történő folyamatos egyeztetés mellett. Nemcsak az MKIK-val, hanem a német és az amerikai iparkamarával is nagyon jó a kapcsolatunk, a javaslataikat, észrevételeiket a kellő mértékben figyelembe vesszük. Érthető, hogy az iparkamara jól képzett, hasznos tudással rendelkező fiatalokért lobbizik, de azt hiszem, mindenki más is ebben érdekelt: a fiatalok, a szülők, az iskolák és a társadalom is. A jogszabályokat azért kell meghozni, hogy az elvárásokhoz lehessen igazítani a szakképzés működését, ebben mindegyik kamara nagyon sokat segít nekünk. A kamaráknak kiterjedt információi és kapcsolatai vannak, és éppen ez a dolguk: tartani a kapcsolatot a gazdaság szerepelői­­vel. Ezt a magam részéről igyekszem élő kapcsolattá alakítani.

– Bíznak a kamarában? Hiszen a kötelező tagsága ellenére sem fedi le a Magyarországon működő összes vállalatot.

– Ezért mondtam, hogy a német és az amerikai kamarákkal is ilyen viszonyban vagyunk. Nagyon jó példa az együttműködésünkre, hogy egy kérdőíves megkeresést szerettünk volna elküldeni a gazdálkodó szervezetekhez. A német iparkamara elsősorban a nagy cégekkel áll kapcsolatban, míg a magyar kamara a hazai kis- és középvállalkozásokkal, de amikor megnéztük, kik is kapták meg a kérdőívet, kiderült: egyharmad arányban fedi egymást a két kamara tagsága. Valóban szűk mezsgye lenne, ha csak a magyar kamarával lennénk kapcsolatban, de ez láthatóan nem így van.

– Azért merül fel a kérdés, mert amikor Parragh László nyilatkozik valamiről, abból többnyire oktatáspolitikai döntés lesz. Ez 2010 óta nyomon követhető, ekkor állapodott meg vele Orbán Viktor miniszterelnök a tanoncrendszerű szakképzés bevezetéséről.

– Oktatáspolitikai döntés akkor lesz valamiből, ha azt a kormány elfogadja. Az mindenképpen pozitív, ha a kormány és a kamara is hasonlóan gondolkodik a szakképzésről. Az új szakképzési rendszer működésével elégedett vagyok, de természetesen folyamatos fejlesztésekre van szükség.

– Nem tudom, mennyire követi, de a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Ku­­tatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársai gyakran publikálnak elemzéseket azzal kapcsolatban, mi várható a jövő munkaerőpia­­cán. Úgy tűnik, a magyar szakképzés éppen ellenkező irányba halad, mint ahogy a gazdasági trendek alapján az szükséges lenne. Kik azok a kutatók, akiknek az előrejelzéseire támaszkodva az államtitkárság alapozza a döntéseit? Örülnénk, ha esetleg megnevezne olyan komoly közgazdászokat, akik az MTA, OECD és Európai Bizottsággal ellentétben mást mondanak a munkaerő-piaci folyamatokról.

– Én azt gondolom, hogy a vállalatoknak és a munkaerőpiacnak a gyakorlati képzésre és a tudásra nagy szüksége van. Ezt igazolja a munkaerőpiac és az egyre népszerűbb duális képzés is. Nem véletlenül említettem imént a kérdőíves felmérést, ez egy módszertan például. Azt gondolom, közvetlen információkra van szükségünk a vállalatoktól. Ezt is két csoportra osztanám: a nagyvállalatoknak más az igényük, mint a kkv-knak. A közvetlen in­­for­­má­­ciók­­ra szükségünk van, ez részben kérdőívezéssel megoldható. A kérdéseket a kamarák segítségével állítottuk össze. Ezenkívül sok interjút folytattunk nagyvállalatokkal az elmúlt hónapokban. A visszajelzések azt mutatják, hogy kifejezetten ágazati készségeknek a fejlesztését várják el az oktatástól. Nyilvánvaló, hogy ágazati készségeket alap- és kulcskompetenciákra lehet építeni. Ez pedig nemcsak a szakképzésről szól, hanem az egész oktatási rendszerről.

– Csakhogy a magyar oktatási rendszer szelektivitása miatt az alap- és kulcskompetenciákat nem minden gyerek szerzi meg, éppen azok nem, akik a szakképzésbe kerülnek. Ha itt csökkentik a közismereti tárgyak számát, még kevesebb esélye lesz ezeknek a gyerekeknek a kulcskompetenciák megszerzésére. Varga Júlia közgazdász rámutatott, hogy míg a szakiskolában 2003-ban 832 óra, addig 2016-ban 676 közismereti óra volt, szakközépiskolában ugyanez 2754 óráról 2390-re csökkent.

– A kulcskompetenciák fejlesztését nem feltétlenül magyar- vagy történelemórán érem el, hanem minden órán. Egységes, komplex rendszerről van szó. Ezek az óraszámok, amiket elmondott az előbb, valóban csökkentek. De a felszabadult időkeretbe bejöttek például a pénzügyi ismeretek. Ad kompetenciát? Ad! Bejöttek a vállalkozói ismeretek a szakgimnáziumokban tizedik évfolyamon. Ad hasznos ismereteket? Ad! A szakgimnáziumokban magasabb az informatikaórák száma, amivel a digitális kompetenciák fejleszthetők. Magasabbak az óraszámok a nyelvekből. A szakképzés célja, hogy szakmát adjon. Olyan készségeket kell fejleszteni, amik a szakmai készségeket erősítik. Ezzel nem mondtunk egymásnak ellent.

– Olyan készségeket is adnia kell a szakképzésnek, amelyre lehet építkezni, ha az adott szakma megszűnik. Egy frissen publikált elemzés azt mutatja, hogy a különböző szakmákat várhatóan hány éven belül fogják az emberek helyett robotok végezni. Azok a szakmák, amelyekről a Parragh-féle szakképzés szól, a lista elején állnak, ezeket tíz éven belül robotok végzik majd el.

– Egyelőre a magyar gazdaságot és a magyar vállalkozásokat a magyar emberek viszik a hátukon, nem a robotok. Az a legfontosabb feladat, hogy az embereknek munkát, a vállalkozásoknak szakképzett munkaerőt biztosítsunk. Azt gondolom, hogy a gyerekeket a szakmaváltásra is fel kell készíteni. Környezetünk olyan gyorsan változik, hogy folyamatosan értékelnünk kell korábban meghozott döntéseinket, hogy finomíthassuk, helyenként akár újragondoljuk vagy éppen megerősítsük azokat.

– Az fontos, ezért adódik a kérdés, hogy ekkora változtatásokat miért nem felmenő rendszerben vezettek be.

– Nagyon gyors a fejlődés, gyors a környezetváltozás, és a gazdaság azt kéri tőlünk, hogy képzett munkaerőt adjunk ki olyan készségekkel, amit a munkaerőpiac elvár.

– Óriási munkaerőhiány van, aminek egyik oka éppen az a szakképzés, amely képezhetetlen embereket bocsát ki. Az OECD PISA-vizsgálata háromévenként mutatja, mennyire gyenge a magyar diákok szövegértése, matematikai és természettudományos kompetenciaterületen a teljesítménye. A most szakközépnek keresztelt szakiskolába kerülnek a leggyengébben teljesítő gyerekek.

– Nagyon fontos, hogy az általános iskolában a diákok a kulcskompetenciákat elsajátítsák, amik a középfokú oktatásban elengedhetetlenek. A szakképzést emellett vonzóvá szeretnénk tenni, hiszen manapság egy jó szakmával a fiatalok könnyedén el tudnak helyezkedni.

– Ez az, amit nem értek. Ha a gazdaság igénye a duális képzés, akkor ­miért nem alulról kezdték ezt a rendszert felépíteni? Mondhatjuk, hogy nem a szakképzés dolga írni-olvasni megtanítani a gyerekeket, hanem az általános iskoláé, de azt látjuk, hogy ott nem tanítják meg erre őket. A kormány mégis úgy alakította át a szakképzést, mintha a gyerek stabil kompetenciával érkezne az általánosból. Folyton a német és a dán duális képzésre mutogatnak, de ott sokkal több közismereti képzést kapnak a gyerekek, mielőtt a szakképzésbe belekerülnek.

– Nekem az a feladatom, hogy egy olyan szakképzési rendszert támogassak, ami a gazdaság elvárásaira megfelelően reagál.

– Ön egyébként egyetért ezzel a struktúrával? Mármint hogy az oktatásirányítás alól kivették a szakképzést, és a gazdasági tárca alá rendelték azt?

– Igen, maximálisan. Indokolt, hogy a szakképzéssel kapcsolatos irányítás szorosan összekapcsolódjon a foglalkoztatási szakpolitikával.

– A szakképzésben sok olyan gyerek is tanul, akiknél halmozottan vannak jelen a szociális problémák. Azok az államtitkárságok, amelyek ezekkel a problémákkal foglalkoznak, ott vannak az Emmiben.

– Hadd kérdezzek vissza. Ön szerint az megoldás lenne a gazdaság fejlődésére, ha a szakképzést a hátrányos helyzet megoldásának tekintenénk?

– Mindenképpen jó a gazdaságnak hosszú távon, ha a hátrányos helyzetű gyerekek nem termelik újra szüleik szegénységét. Jó a gazdaságnak, ha a szakiskolából kikerülő gyerekek erős kulcskompetenciákkal meg tudnak ka­­paszkodni a munkaerőpiacon, így a vállalatoknak a jövőben kevesebb munkanélkülit és közmunkást kellene eltartaniuk.

– Ez is igaz, de úgy gondolom, hogy a szakképzés a gazdaság igényeire kell hogy fókuszáljon, és nem elsődleges feladata a hátránykezelés. A hátrányos helyzetű gyerekek helyzetének javítása következmény. Nem mindegy, hogy mi a cél és mi a következmény. A cél a gazdaság igényeinek kielégítése, és ezért jó helyen van itt az oktatás. Az Arany János programon és a Híd-programokon keresztül szeretnénk elérni, hogy minél több hátrányos helyzetű fiatal kerüljön ki végzettséggel.

– Ön rálát a Híd-programokra? Milyen minőségű munka folyik ott?

– Lesz uniós forrás, amiből sokféle fejlesztést fogunk véghez vinni.

– Önnek ez nem ijesztő? Ott vannak a gyerekek a Híd-programban, de nem tudjuk, hogy mi történik velük. Az Oktatáskutató Intézetnek van egy elemzése erről, abból az derül ki, hogy igazán semmi nem történik ott a gyerekekkel.

– Előbb nézzük majd meg a tényeket, de más programok is vannak, gondolok itt a második esély iskolákra, a Dobbantó programra. A TÁMOP-ban is sok jó program volt. De ott van a dán termelőiskola-modell, az is egy jó kezdeményezés. Annyiféle program van, nem feltétlenül újat kell kitalálni, csak meg kell nézni, melyik a leghatékonyabb, azt viszont be kell építeni úgy a rendszerbe, hogy mindig elérhető legyen.

Fotók: Kovalovszky Dániel

– Ki fogja megmondani, mi a hatékony?

– Először is maguk az iskolai mutatók. A Híd-programos adatokat megnéztem, ebben a tanévben 148 intézményben működött. Elsősorban a kétéves szakképzési Híd-program fut. Akik nem fejezték be a nyolc általánost, és úgy kapnak szakmát, erről a képzésről beszélek.

– Felmerült, hogy csökkenteni kéne a gimnáziumok számát.

– Hol merült fel? A sajtóban?

– Parragh László sokadik interjújában beszél erről. Az eddigi tapasztalatok alapján kénytelenek vagyunk a sza­­vait komolyan venni. Eszerint a szülők rosszul gondolják, ha azt hiszik, hogy egy 2,5-es átlagú érettségi jobb, mint ha szakképzésben tanulna a gyerek.

– Az oktatási rendszerben van és mindig is lesz választási lehetőség: a gyerek mehet gimnáziumba és szakközépiskolába. A kormány azon dolgozik, hogy a gimnáziumok mellett a szakközépiskolák is erősödjenek, és életképes szakmát, jövőképet tudjanak a diákoknak adni. A foglalkoztatási mutatók egyértelműen azt mutatják, hogy könnyebben el tudnak helyezkedni azok, akiknek szakmai végzettségük van. Ma már a csak érettségivel rendelkezők hátrányban vannak.

– Tehát akkor a gimnáziumi férőhelyek számának további csökkentése várható?

– Ez a kérdés nincs napirenden. Azt gondolom, úgy a gimnáziumi, mint a szakképzési vagy általános iskolai férőhelyek meghatározása fenntartói feladat. A szakképzésben a létszám növekedését inkább a képzés vonzóvá tételében, valamint az információk átadásában, a pályaorientáció­­ban látom.

– A pályaorientáció ennyire fontos lenne már az általános iskolában?

– Azt gondolom, igen.

– Ehhez képest azt látjuk a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban, hogy egyre későbbre tolják ki a pályaválasztás időpontját. De lehet, hogy amikor mindenki szembe jön velünk az autó­­pályán, az azért van, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik jó sávban haladunk.

– A pályaorientáció csak információátadás, nem döntés. Azt jelenti, hogy a hatodikos, hetedikes gyereket elviszik gyárlátogatásokra, önismereti teszteket töltenek ki, így könnyebben meghatározható, hogy milyen erősségei és gyengeségei vannak a tanulónak. Az orientáció csak kitekintés, felkészülés a világra. A gyereknek legyenek élményei, benyomásai minél több hivatásról. Ez hiányzik most. Az a fajta döntés, amiről ön beszél, attól függ, milyen hosszan tart az oktatás. A mi alapoktatásunk hossza átlagos. Valóban, ahogy említette, Németországban 16 éves kor körül választ a gyerek területet a szakképzésben. Meg kell néznünk a külföldi gyakorlatokat, mi hogyan vált be.

– Ön egyetért a 16 évre csökkentett tankötelezettséggel, vagy javasolni fogja a visszaemelést 18 évre– Ezt annak fényében kérdezem, hogy kiderült: az elmúlt években megnőtt a 16 és 18 év közötti közmunkások száma. Emiatt a kormány előírta, hogy nem lehet ilyen fiatal közmunkást felvenni. De akkor miért ne tanuljon inkább?

– Azért csökkent a tankötelezettség határa, hogy azoknak a fiataloknak, akik már nagyon korán tudják, hogy nem az iskolapadban van a helyük, hanem szívesebben dogoznának, legyen erre lehetőségük. De ez nem azt jelenti, hogy az a célunk, hogy kikerüljenek az oktatásból vagy közmunkások legyenek. A 25 év alatti fiatalok ezentúl csak abban az esetben kerülhetnek majd közfoglalkoztatásba, ha az ifjúságigarancia-rendszerben megvalósuló munkaerő-piaci program nem kínál számukra egyéb reális lehetőséget.

– Még a kormány által összeállított köznevelési kerekasztalon is elhangzott tavaly, hogy ne vezessék be azonnal a szakgimnáziumi új rendszert, mert nincs előkészítve az átállás. Ön szerint rendben van, hogy szeptemberben mégis bevezették? Alkotmányossági aggályok is felmerültek a szakgimnáziumi érettségik kapcsán. Nincs ezzel kapcsolatban rossz érzése?

– Az a feladatom, hogy előre nézzek, és ha szükséges, akkor korrekciós javaslatot tegyek, amely a változó gazdasági igényeknek jobban megfelel.

– Mindig a gazdasági igényekre hivatkoznak, miközben gyerekéletekről van szó.

– Ha nem vennénk figyelembe a gazdasági szempontokat, az veszélyeztetné a gyerekek jövőjét. Szakma és munka nélkül aligha lesz bármilyen jövője és biztonsága egy fiatalnak.

Még tavaly novemberben vált ismertté, hogy Magyarországon is bevezetik az egynapos matricát. Építési és Közlekedési Minisztérium most nyilvánosságra hozta, hogy mikortól lesz kapható, illetve mennyibe fog kerülni – írja az economx.hu.