A zászlót felvonták, a tiszteket felavatták, Áder pedig a nagyszerűségről és az európaiságról szónokolt
Magyarországnak ragaszkodnia kell ahhoz a nyugati kultúrához, amelyhez Szent István királyunk a sorsunkat kötötte – mondta augusztus 20-ai ünnepi beszédében Áder János államfő.
A köztársasági elnök a honvéd tisztek avatásán hétfőn Márai Sándor szavaira emlékeztetett: „Magyarország csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni".
Az államfő a honvédekhez szólva azt mondta: hazánk békéje és biztonsága csak Európa békéjében és biztonságában teremthető meg. Hazánk Szent Istvántól „magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott", első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik.
Benne összetartozott a hazafiság és az európaiság, „magyar öntudata sosem kelt harcra európai szellemével" – fogalmazott az államfő, emlékeztetve: az államalapító az istenhite mellett az ahhoz tartozó nyugati keresztény műveltséget is vallotta, ahogy az európai népek egymásra utaltságát, a kölcsönös tisztelet erejét is.
Áder János szerint akit mindez erősít, annak a hazaszeretetet nem kell megtanítani, az tudja, hogy a hazát nem lehet lecserélni, ahhoz érdemes hűségesnek lenni és ide kell hazatérni.
Magyarország a történelem viharjaiban is megmaradt, mert erős volt – mutatott rá a köztársasági elnök –, miközben nálunk nagyobb népeket is kifújtak már kisebb forgószelek a történelemből. Áder János felidézte első királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmét: „légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson".
Szent István hitt abban is, hogy hatalmunkban áll alakítani a történelmet, barátokat gyűjtött, míg más fejedelmek ellenségeket, és a békességet kereste - méltatta az államalapítót a köztárasági elnök. Örökségéből nemzedékek alkottak tovább egy önálló, szabad, európai országot, amelyet sokan próbáltak elvenni, de megtartotta mindazok hűsége, munkája és ragaszkodása, akik nem hajoltak meg az idők viharaiban - hangsúlyozta Áder János.
„Bárhogy is hívták ezt az államot, bárkik is álltak a kormányrúd mellett, s bármerre is próbálták kormányozni, a nemzet sorsát azok formálták, akik hol ösztönösen, hol tudatosan, de becsülettel, tisztességgel és nagyon sok munkával mindvégig a magyarok országát élték tovább, akik a Szent István-i hagyományt folytatták" – fűzte hozzá az államfő.
És bár az ország sosem feledi a bűnöket – amelyek közül a köztársasági elnök Radnóti Miklós, Salkaházi Sára és Szerb Antal meggyilkolását, vagy a dunabogdányi svábok kitelepítését, az ÁVO tevékenységét és az '56-os megtorlást emelte ki –, Magyarország újra és újra igent mondott a félelem nélküli életre, az emberi méltóságra, a szabad vallásgyakorlásra, a munkához való jogra, az igazságosságra – hangsúlyozta.
„Ez a Magyarország a 20. század végén ismét igent mondott egykori önmagára", igent a Szent István-i hazára és Európára – fűzte hozzá.
Az államfő a nemrég elhunyt erdélyi származású költő, Kányádi Sándor életét, hazaszeretetét állította példaként, aki „igazán tudta, milyen érzés egy létében fenyegetett közösség tagjaként magyarnak megmaradni", és a hazát mindenhol megtalálni a közös anyanyelvet beszélők között.
Áder János szavait azzal zárta: „ez a föld ezer esztendeje a mi földünk, közös hazánk földje, és az is marad, amíg lesznek, akik itt, Európa szívében magyarul értik és érzik, mi mindent is rejt ez a négy egyszerű szócska: A haza minden előtt."
Sokféle ünnep
Kevés ünnepünk van, amely annyit változott az évszázadok során, mint augusztus 20. – mondta Tátrai Zsuzsa néprajzkutató az M1 hétfő reggeli műsorában.
Eredetileg egyházi ünnep volt, a Horthy-korszakban nemzeti ünneppé vált, a világháború után az alkotmány és a népköztársaság ünnepe lett, majd a rendszerváltás után visszanyerte régi formáját – mondta a kutató.
Az ünnep az utóbbi évtizedekben is egyre gazdagodott: a nemzet kenyere, a nemzet tortája, a mesterségek ünnepe, mind az összmagyarság megjelenítését és a magyarok egymáshoz közelebb hozását célozza – fűzte hozzá.
Augusztus 20-a ezen túlmenően a nyár lezárása, testi-lelki építkezés, az őszre felkészülés időszaka.
