A vérünket akarják – Éger István szerint bírálói esküdt ellenségei az orvosi kamarának

2017. május 10. 18:29 - szerző: Kun J. Viktória

Sokadszorra került kereszttűzbe Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, ismét kemény bírálatok érték a munkáját és az általa irányított szervezet gazdálkodását – erről nemrég számoltunk be. A kamara elnöke azt kérte, interjúban reagálhasson a vádakra. Állítása szerint soha nem volt titok a fizetése, amit egyébként nem sokall. Elismeri viszont, hogy a kormány nem sokat ad a kamara szavára. Éger István úgy véli, hülyeség, hogy köze lenne a kamara cégeinek vitatott működéséhez, az etikai ügyekről pedig azt mondja: azok nem hozzá tartoznak.

– Először is tisztázzuk: valóban ki kellett perelni az ön fizetéséről szóló adatot, mert nem hozta önszántából nyilvánosságra?

– Ez nem igaz. Sosem kellett kiperelni. Ez vicc. Korábban is ezerszer elmondtam, mennyi a fizetésem, amúgy a kamara honlapján is fent van.

– Én nem találtam, de segítsen, hogyan érhető el?

– Fent van.

– Akkor Keszthelyi Gyula kamarai tag, aki a pert indította a nyilvánosságra hozatalért, hazudik?

– Én nem tudom, indított-e bárki is pert, de ha igen, feleslegesen tette. A fizetésem mindig nyilvános volt. (Az interjú előtt egy nappal az adat nem volt fenn a honlapon, az interjú elkészülte után valóban felkerült.A szerk.)

Fotó: Bazánth Ivola

– A kiperelt adat szerint ön bruttó 1,3 millió forintot keres.

– Nem. Pontosan 1,08 milliót, ami 717 ezer forintos nettó fizetés. De erről nem is akarok többet beszélni.

– Azért azt megkérdezném: ön szerint ez nem irreálisan magas összeg?

– Ezt nem nekem kell megítélnem. De azért egy korombeli orvos ennél lényegesen többet keres. Nekem 47 000 embert kell képviselnem, több mint egymilliárd forintos gazdálkodásért felelnem. Éjjel-nappal verik a hátam, arról nem is beszélve, hogy a fizetésem 2011 óta be van fagyasztva, miközben az orvosoké nő – most például 70 százalékkal. Aki sokallja, álljon a helyemre. Erre eddig négyévenként bárkinek megvolt a módja, s meglesz a jövőben is. Tessék, lehet jönni, ha megválasztják, csinálja! Majd meglátja, mivel jár ez a tisztség.

– A felügyelőbizottság 2013-as vizs­­gá­­lata után a testület elnöke a kö­­vet­­kezőket állította: a kamara az egyik alapfeladatára, a tagok javára végzett szolgáltatásokra egyre kevesebbet költött – 2011-ben még százmillió forintot, 2012-ben ötvenhárommilliót, egy évre rá már csak negyvenmilliót. Mit gondol erről?

– Ez egyértelműen valótlan állítás. Ez volt az egyik legdurvább rágalom. Ez konkrét költséghely, amelynek tétele nem csökkent, 2011-ben 100 millió, 2013-ban 120, ma már 130 millió forint. Az igaz, hogy csak kismértékben nőtt, hiszen a kamarai díjakat nem sikerült emelnünk. A tagdíjak még mindig nevetségesen alacsonyak, csak a környező országokat is nézve. Ehhez képest a kamara erőn felül teljesít, lassanként művészet az, amit kihozunk ebből a pénzből. De az, hogy az alapfeladatokra fordított összeg csökkenne, egyszerűen marhaság. Ennél többet erről nem tudok mondani.

– Visszatérően támadják a kamarát a MOK Komplex Kft. miatt, amely folyamatosan veszteséggel működik. Mivel foglalkozik ez a cég?

– Önálló jogi személyiséggel bíró szervezet, a MOK százszázalékos tulajdona, de én erről nem tudok nyilatkozni, ha keresztre feszít, akkor sem. Ennek van saját ügyvezetője, aki illetékes.

– Nem tudja, hogy a MOK miért alapította és mivel foglalkozik?

– Ez a kft. húszéves múltra tekint vissza, eredetileg egy nyugdíjasotthon működtetésére hozták létre, de ez a cél törvényi okok miatt ellehetetlenült, így a cég kiürült. 2011-ben találtunk neki funkciót: a kamarai tagság részére gesztusként csoportos élet- és balesetbiztosítást indítottunk el, a cég ezt kezeli, és folyamatosan bővíti a tagok számára szóló szolgáltatások körét.

– Akkor ez egy klasszikus brókercég?

– Nem. Tanácsadó cég, a hozzá forduló tagok ügyes-bajos dolgait intézi, adótanácsadástól befektetési tanácsadásig, felelősségbiztosítás-kötésig. Ezekben segít.

– De miért nem működik nyereségesen? Ha csak a biztosításokból indulok ki, jó pénzt hozhat a jutalék, hiszen a tagokat adott cégekhez irányítják.

– Én ezt nem tudom, ezeket a cég vezetőjétől kell megkérdezni, de legjobb tudomásom szerint nem veszteséges.

– Arról van információja, hogy milyen jutalékkal dolgozik a cég?

– Fogalmam sincs. Ez önálló jogi személyiséggel működő cég. Ez nem az én dolgom. Ezek teljes mértékben a cég vezetőjére tartoznak.

– Akkor felvetődik: önnek milyen felelőssége van a MOK bármely cégével kapcsolatban? Mikor kell bármilyen okból közbelépnie?

– Elnökként semmilyen felelősségem nincs. A mi tulajdonunk, de ők viszik el a balhét, a MOK költségvetéséhez semmi közünk sincs. Hülyeség, hogy közünk lenne hozzá.

– Nézzünk egy másik tételt: a 2017-es költségvetési adatok szerint a MOK lapja, amely évente tíz alkalommal jelenik meg, 118 millió forintba kerül. Lapszámonként csaknem 12 millió forint? Irreálisnak tűnik.

– Ez nem igaz. Erről a lapkiadó igazgatóját kell megkérdezni, de az kizárt, hogy ilyen költségek legyenek.

– Ha minden vádról azt állítja, hogy hamis, miért nem perel?

– Nézze, én 14 éve ülök ebben a székben, sok mindent kaptam már, de mindig felálltam. Ezek a „kedves emberek”, akik támadnak, nagyon jól ki vannak találva. Vannak jogi tanácsadóik, a magyar jogrend meg olyan, amilyen, a bírósági ítélkezés is olyan, amilyen.

– Ön mit sejt a támadások mögött, miként jönnek létre csoportok a kamarával szemben?

– Én nem tudom, milyen csoportok alakulnak. Minden kamarai tagnak kamarai joga, hogy válasszon és választható legyen, van saját alapszervezete. Miért nem aktivizálja magát, szólal meg, miért nem ad ötleteket, vállalja a véleményét? Egy kamarát nem úgy kell megjavítani, hogy kívülről próbálom szétverni, hanem belülről, kamarai tagként megpróbálok változtatni, ha valami nem tetszik nekem.

– Belül nem érzékel ellenállást?

– Abszolút nem. A szavazásoknál 90 százalékot meghaladó támogatással döntünk az ügyekben.

– Akkor mégis mit sejt a háttérben?

– Nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus.

– Arról mi a véleménye, hogy orvosok Élhető kamaráért elnevezésű csoportja szándéknyilatkozatokat gyűjt, hogy lépjenek perközösségbe a testület ellen abban az életbiztosítási ügyben, amely miatt a kamara egyszer már pert vesztett?

– Ez a tipikus esete annak, amire a feleségem azt mondja: csak jót ne tégy! Mint mondtam, 2011-ben megkötöttük ezt a csoportos élet- és balesetbiztosítást. Tény és való, hogy a MOK Komplex Kft. akkori vezetője ezt úgy kötötte meg, hogy mindenkinek a nevét, pecsétszámát meg kellett adnia. Ezt én nem tagadtam soha. Azt, hogy ez egy jó ügy érdekében történt és máig rengeteg haszonélvezője van, nem kell bizonygatni. Sok száz millió forintot fizettek már ki ennek kapcsán kártérítésként az orvosok helyett. Én a mai napig vitatom azt, hogy ezzel bárkinek a személyiségi jogait vagy az adatvédelmi törvényt megsértettük volna, legfeljebb az adatkezeléssel nem jártunk el körültekintően, de a pert indító öt kamarai tag nyert, és kapott fejenként negyvenezer forintot. Akik abban élik ki magukat, hogy egy teljesen nyilvánvalóan biztonságot nyújtó szolgáltatást akarnak a kamarán leverni, ám tegyék. Legyenek azzal a pénzzel boldogok. Ezek az emberek esküdt ellenségei a kamarának, a vérünket akarják, rendben van. Állunk elébe.

Fotó: Bazánth Ivola

– Azzal is bírálják, hogy a messze nem egységes orvosszakma nevében politikai nyilatkozatokat tesz.

– Érdekelne, hogy ezt mivel tudják alátámasztani. Honnan veszi?

– Például az ön által alapított Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal állásfoglalása felszólította az akkori kormányt, hogy ne tárgyaljon Molnár Lajos miniszterrel a több-biztosítós modell bevezetéséről.

– Nem. Az ilyen jellegű megszólalások nem politikai, hanem szakpolitikai nyilatkozatok.

– Mikor lennének politikai nyilatkozatok?

– Ha azt mondanám, hogy az SZDSZ ilyen, a Fidesz meg olyan, vagy váltsák le X. Y. politikust.

– Vagyis ha a liberális szót használja, akkor az nem politika, de ha azt mondja, hogy SZDSZ, Fidesz vagy MSZP, az már igen?

– Attól függ. Ha azt mondjuk, hogy a liberális párt ilyen vagy olyan, akkor politizálok. De ha azt mondom, hogy a neoliberális eszme és az abból levezethető egészségbiztosítási modell rossz és káros az ország számára, ezt pedig a szakma elítéli – az szakpolitika. Ezt élesen el kell választani. Egy köztestület számára a szakmai közbeszéd nemcsak hogy megengedett, de kötelező is. Nagyon nagy hibának tartom, hogy a politika a rendszerváltás óta kerüli a szakpolitikákat, és nem arra alapozva kormányoz. Én soha, semmilyen politikai nyilatkozatot nem tettem, arra sem jogom, sem felhatalmazásom nincs, ha ezt tenném, súlyos hibát követnék el, és le lehetne mondatni.

– Ami igazán szakmai, az az orvos­­etika. A kamarától elvárható lenne, hogy az elhíresült vesztegetési ügyekben – mint például a legutóbbi, veszprémi nőgyógyász esete – kiáll, és elhatárolódik a vétkes orvosoktól. Nem gondolja, hogy a testületnek elsőként kellene fellépnie az etikai ügyekben?

– Legyen szíves, nézzen utána, hány helyet járt meg a nyilatkozatom a veszprémi nőgyógyász vesztegetési ügyében. Nem egyszer, nem kétszer elmondtam, hogy ha valaki ilyet elkövet, azt egyszer és mindenkorra el kell távolítani a szakmából. Még a bírósági gyakorlatnál is súlyosabban ítéltem meg ezt a helyzetet. Az ilyen ember nem való közénk.

– Az érintett nőgyógyászról a bíróság kimondta, hogy vétkes, mégis tovább praktizálhat. Egy ilyen szi­­tuá­­ció­­ban nincs jogosítványuk, hogy ezt felülírva eltiltsák a munkától?

– Dehogyis nincs, folyamatban is van az ügy.

– De addig miért praktizálhat?

– Tart az eljárás, nincs még jogerős döntés. Nem tudjuk felgyorsítani. A törvény nem engedi.

– Nem kezdeményezhet módosítást, hogy ilyen ügyekben azonnal lépni tudjanak?

– Nem kezdeményezhetek. Az ártatlanság vélelme pedig mindenkit megillet. Sajnos az a helyzet, hogy egy ilyen etikai eljárás nemcsak egy-két hónapig, hanem akár egy-két évig is elhúzódhat, addig pedig – bármennyire türelmetlen a társadalom – nincs más választásunk. Ha másként járnánk el, ellenünk is bírósági eljárás kezdődne, és el is veszítenénk a pert. A kamara etikai rendszere fölött ott áll a közigazgatási bíróság, oda lehet fordulni jogorvoslatért. De nem azért, hogy az adott tényállás helyes vagy sem, hanem azért, hogy a procedúra folyamán megsértettünk-e valamilyen szabályt. Ha igen, elmarasztalnak minket. A kuncsaftok még a legkisebb tyúkperre is ügyvéddel jönnek.

– A kamara maga is léphet, ha etikai vétséget észlel?

– Van ilyen jogosítványunk, elég gyakran élünk vele.

– Akkor miért nem kerülnek ezek az ügyek is azonnal nyilvánosságra, hogy ezzel is erősítsék az etikus magatartást?

– Mert nem kerülhetnek, személyiségi jogokat sértenénk. Ha valaki azért képes a bíróságra menni, mert a nevében biztosítást kötöttünk, mit várhatnánk, ha nyilvánosság elé tárnánk fajsúlyosabb ügyeket? Hálapénzzel kapcsolatban egyébként nincsen több panasz, mint ami napvilágra kerül.

– Ha névtelen bejelentést kap, utána tud nézni az ügynek?

– Névtelen bejelentés nincs. Ha valaki bejön, az illetőnek bele kell állnia az ügybe. Az etikai ügyek nem hozzám tartoznak, de a beszámolókból tudom, hogy évente úgy ötszáz ügy keletkezik. A részletekről csak az etikai bizottság tud.

– Ha valaki nem fizeti a tagdíjat, hathavi elmaradás után kizárják, ami egyben azt is jelenti, nem praktizálhat.

– Ez nem etikai kérdés, ez jogszabályi előírás. Ami fellebbezhető, és jó részükben vissza is vonják a döntést.

– Többen sérelmezik, hogy a kamara nem végez olyan ellenőrzéseket, amelyek feltárnák, megfelelő körülmények között dolgoznak-e az orvosok. Miért nincs olyan jogosítványuk, hogy kimehessenek az intézményekbe, megnézzék a munkakörülményeket, és jelezhessék, ha a feltételek már nem adottak a megfelelő szintű szakmai munkához?

– Jó lenne, ha lenne ilyen jogosítványunk.

– Mi kellene ehhez?

– Törvénymódosítás. Ezt a dolgot ketté kell választani. Az egyik része a munkakörülmények, ami inkább szakszervezeti kérdés, a másik a szakmai tartalom, ami sokkal inkább tartozna a kamarára. Jó lenne, ha ehhez lenne törvényi felhatalmazása.

– A kamara jelenleg kimondhatja, hogy az orvosokat adott körülmények között nem szabad engedni dolgozni?

– Arra, hogy kimondjam, most is jogom van. De azt nem mondhatom, hogy ilyen feltételekkel nem dolgozunk, mert az lázítás, és akkor sértem a sztrájktörvényt. Épp most fogok válaszolni Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárnak egy, a legutóbbi felmérésünkkel kapcsolatos állítására. Felmértük ugyanis a sürgősségi ellátás helyzetét, méghozzá úgy, hogy nem a vezetőket, hanem a benne dolgozókat kérdeztük. A 103 kórházból 48 válaszolt, ami már hiteles, kőkemény adat, nem lehet vitatni. Az államtitkár azt írja, olyan nincs, hogy egy sürgősségi ügyeletben ne legyen sürgősségi szakorvos. Márpedig van, mentőorvosként magam is tapasztalom. Ez eklatáns példája annak, hogy igenis dolgozunk, csak épp a szavunk semmit sem ér.

– A szakmai protokollok hiánya már az ombudsmannak is feltűnt: Székely László nemrég a szülészeti ultrahangvizsgálat irányelveinek kiadását kérte, jelenleg ugyanis ilyen nem létezik, az arra vonatkozó szakmai ajánlás követésének kötelező jellege pedig nem ismert az orvosok előtt.

– Az az alapvető probléma, hogy a szakmai kollégiumokat szétverték, gyakorlatilag a teljes alapellátás szakmai irányelvek nélkül működik. Többször is szóvá tettük, szóban és írásban is, hogy szinte egyetlen olyan irányelv sincsen, amelyik ne lenne elavult, ha egy ügy bíróság elé kerül, nincs mihez nyúlni.

– Mit tud tenni a kamara?

– Verjük az asztalt. A kollégiumok helyett egy szakmai grémiumot hoztak létre 180 taggal, ez már a mérete okán is működésképtelen, kezelhetetlen valami.

– Amikor léteztek a kollégiumok, voltak protokollok?

– Igen, de 2015-ben a legtöbb lejárt. Ez veszélyezteti a betegellátást.

– Felhívták erre a tárca figyelmét?

– Természetesen. A válasz, hogy dolgoznak rajta.

– Egyáltalán: működhet úgy egy országban az egészségügy, hogy nincsenek érvényes protokollok?

A szakmának vannak alapjai, vannak tankönyvek, csak az aktualizálás és a gyakorlathoz igazítás hiányzik. A világ nem áll meg.