A menekülteknek ehhez nincs közük

2015. november 15. 18:05

Európa biztonságát rövidtávon még az sem garantálná, ha sikerülne teljes győzelmet aratni az Iszlám Állam erői felett. Sőt, ebben az esetben visszatérnének születési országaikba azok a kiképzett, fanatikus fiatalok, akik kontinensünkről érkeztek az ISIS által ellenőrzött területekre. Így vélekedik Rostoványi Zsolt iszlám szakértő, a Corvinus Egyetem rektora, aki cáfolja, hogy a terroristák utánpótlását a menekültek között kellene keresni.

– A hét végén megtörtént az Iszlám Állam első nagyszabású európai támadása. De miért éppen most, és miért éppen Franciaországban?

– Úgy gondolom, hogy stratégiaváltásnak vagyunk tanúi. Eddig ugyanis az Iszlám Állam – ellentétben az Al-Káidával – az elfoglalt szíriai és iraki területekre koncentrált, nem pedig arra, hogy Nyugaton hajtson végre látványos akciókat. Ez nagyon markáns különbség volt, ám ebből a szempontból most láthatóan új időszámítás kezdődött. A váltás egyik legfőbb oka az lehetett, hogy a napokban erőteljes és sikeres offenzíva indult az Iszlám Állam ellen. Szindzsár visszafoglalása fontos stratégiai útvonalat vágott ketté, megkezdődött Ramadi újabb ostroma is.

– De miért éppen Párizsban akart revánsot venni az ISIS?

– Franciaország kitüntetett helyen áll az Iszlám Állam ellenfelei között, hiszen Párizs nyíltan deklarálta, hogy a jövőben is fontos szerepet kíván játszani az ISIS elleni fellépésben. Észak-Afrikában és Irakban is jelen vannak a francia egységek. Az okok között persze az is szerepel, hogy az az európai államok közül jelenleg Franciaországban él a legnagyobb muszlim közösség. Bár hozzá kell tenni, hogy az arányokat megváltoztathatja a Németországba mostanában bevándorolt nyolcszázezer-egymillió muzulmán, így az abszolút számokban a németek lekörözhetik a franciákat. Az viszont még mindig nyilvánvaló: a lakossági arányokat tekintve Franciaországban él a legtöbb muzulmán. Pontos számot nem tudunk, de a legszerényebb becslések szerint is legalább 4 millióan vannak, azaz a teljes lakosság minimum 7,5%-át adják.

– Az eddig azonosított franciaországi terroristák – beleértve a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadókat is – ott születtek, ott nevelkedtek. Miért gyűlölik ennyire saját hazájukat?

– A francia muzulmánok között nagyon sok a frusztrált második-harmadik generációs fiatal, akik nem tudnak beilleszkedni, nem tudnak egzisztenciát teremteni, akik a nagyvárosi gettók világában identitásválságban szenvednek. Az ISIS tehát Franciaországban számíthat a legtöbb csatlakozóra, akiket felhasználhat saját céljaira.

– Franciaországon kívül hol a legnagyobb a terrorveszély? Hol lehet számítani a következő csapásra?

– Ezt nagyon nehéz megjósolni, de nyilvánvaló, hogy elsősorban azok az országok kerülhetnek szóba, amelyek élen járnak az Iszlám Állam elleni akciók végrehajtásában. Az is elhangzott: nem véletlen, hogy a Stade de France stadion volt a támadások egyik legfőbb helyszíne. Ott éppen francia-német meccs zajlott. Ennek üzenete az is lehetett, hogy Németország is a célkeresztben van. Fenyegetett ország Nagy-Britannia és Olaszország is, de azt sem szabad elfelejteni, hogy több ezer főre tehető azok száma, akik a volt Szovjetunió területéről csatlakoztak az ISIS-hez. Legalább kétezren érkeztek Oroszországból, és a többi utódállamból is legalább három-négyezer harcos indult útnak. Ez Moszkva fenyegetettségét erősíti, miközben voltak olyan hírek is, hogy az Iszlám Állam a következő célpontként már kiválasztotta Rómát. A jövő persze kiszámíthatatlan: a terrortámadások ereje részben éppen a váratlanságukban rejlik.

– Számolnunk kell-e a terrorveszély erősödésével Magyarországon?

– A fenyegetettség mértéke mindig és mindenütt nő egy ilyen támadás után, ugyanakkor meggyőződésem, hogy Magyarország semmiképpen sem tartozik az első számú célországok közé.

– Számít-e arra, hogy most felgyorsul az európai haderő létrehozása, és esetleg totális háború indul az iszlám állam ellen?

– Nem hiszen, hogy totális háborúnak lehetne nevezni azt, ami most következik. Az, hogy az Európai Uniónak a korábbinál erőteljesebben kellene lépnie, nyilvánvaló. Ám Európa csak az egyik szereplő, és bizonyosak lehetünk abban, hogy a választott úton most továbbmegy a koalíció, amelyben részt vesz az Egyesült Államok és Oroszország is, hiszen az Iszlám Állam elleni közös fellépés ezeknek a szereplőknek is közös érdeke. Korábban én azt az álláspontot képviseltem, hogy az Iszlám Állammal valószínűleg tartósan számolni kell a térségben, mint jelentős politikai tényezővel, ám a mostani események után ennek a valószínűsége csökkent. Erősödött annak az esélye – ami egyébként hosszú távon szerintem is a jó megoldás –, hogy sikerül felszámolni az Iszlám Államot, vagy legalább is sikerül annyira meggyengíteni, hogy a régiónak tartós szereplője már ne lehessen.

– Csak az a nagy kérdés, hogy ettől nő-e a biztonság a térségben és Európában.

– Ez tényleg nagy kérdés. Nem szabad elfelejteni, hogy a kérdést önmagában nem oldja meg, ha sikerül komoly katonai csapást mérni az Iszlám Államra. Azokon a szunnita területeken ugyanis, amelyeket az ISIS elfoglalt, a lakosság nagy része pozitívan viszonyul az Iszlám Államhoz. Őket az Iszlám Állam megvédte a síiták atrocitásaitól. Olyan területekről van szó, ahol nem voltak közszolgáltatások, ahol az ISIS normalizálta az életfeltételeket. Helyreállította a víz-, gáz- és áramszolgáltatást, egészségügyi intézményeket működtet. A helyi lakosság tehát támogatja az Iszlám Államot, amit a bombázás persze nem változtat meg.

– Mi a helyzet Európával?

– Nos, megtanultuk az afganisztáni leckét: ilyen helyzetben az a több tízezer harcos, aki máshonnan ékezett, visszamegy abba az országba, ahonnan elszármazott. Legyen szó Oroszországról vagy Nyugat-Európáról. Ez nagyon komoly kockázati tényező, hiszen jól kiképzett, fanatikus fiatalokról van szó, akik keresik a háború folytatásának terepét. Ehhez értenek. Az iszlám állam katonai meggyengítése tehát a gondokat nem oldja meg. Sőt, átmenetileg fokozhatja is.

– Már beszéltünk arról, hogy a franciaországi terrortámadások eddig ismert végrehajtói ott születtek, valójában franciának tekinthetőek. Levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy az Európai Unió biztonságán jottányit sem javítana, ha visszafordítanánk a menedékkérőket.

– Ez így van. Hiszen tudjuk, hogy a terroristák fő utánpótlását nem a migránsok adják. Hozzáteszem ehhez, hogy ha az Iszlám Állam kívülről akarna terroristákat bejuttatni, akkor ennek nem lenne hatékony módja, hogy azok a migránsokhoz csatlakozzanak. Ez akkor is igaz, ha persze elképzelhető, hogy néhány terrorista közöttük is akad. Az elmúlt években elkövetett akciókból azonban egyértelmű, hogy az igazi veszélyt azok jelentik, akik az adott országban születtek, ott élnek, ott jártak iskolába, anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet. Akik el tudnak vegyülni, akikről saját szomszédaik sem sejtik, hogy veszélyt jelenthetnek. Észrevétlenül tűnnek el pár hónapra, hogy Pakisztánban vagy Jemenben kiképzésen vegyenek részt, és később visszatérnek. Az ő kiszűrésük növelheti a biztonságot, és ennek semmi köze sincs a menekültekhez.