A magyarok jelentős többsége szociáldemokrata elveket vall, de akkor miért szavaznak ilyen sokan a Fideszre?

2018. június 20. 06:55 - szerző: Barát József

Az állam feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. Progresszív adóra lenne szükség, és adóztatni kellene az óriásvagyonokat. A kis- és közepes méretű vállalkozásokat kellene támogatni a multik helyett, maradjon ingyenes az egészségügy, továbbá egyenlő munkáért kapjanak egyenlő bért nők és férfiak. Íme néhány olyan állítás, amellyel ezer megkérdezett közül több mint hétszázötvenen értettek egyet, amikor a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Alapítvány közös felmérése során a kutatók a szociáldemokrata értékekről kérdezték őket. A friss tanulmány egyik szerzőjét, Bíró-Nagy Andrást kértük interjúra.

– Ön szerint a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a magyarok lelkük mélyén szociáldemokraták?

– Azt mutatják, hogy az általunk vizsgált 15 gazdasági és társadalompolitikai kérdésben – amelyeket mi a szociáldemokrácia kulcstémáinak tartunk – erős társadalmi többséget tudhat maga mögött a baloldali értékvilág. Ebből arra következtetünk, hogy azokban a témákban, amelyekben a baloldal elvileg alternatívát építhetne Orbán rendszerével szemben, van lehetőség a megerősödésre, mert ezek mögött áll a többség. A fő probléma az, hogy bár a szociáldemokrata értékrend népszerű Magyarországon, ám a pártokat, amelyek zászlajukra tűzik ezeket az értékeket, a választók nem tartják elég hitelesnek ezeknek az ügyeknek a képviseletére.

– Mit szólna, ha a tanulmányból arra a következtetésre jutnék, hogy Magyarországon a legbaloldalibb párt a Jobbik? Kiderült ugyanis, hogy a Jobbik szavazói több témában álltak ki legnagyobb arányban a baloldali értékek mellett, mint bármelyik más párt hívei. Ilyen volt a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a progresszív adó, az alapjövedelem ügye, az, hogy a szakszervezetek is megkaphassák az szja egy százalékát, illetve ne lehessen kilakoltatni azokat, akiknek aztán nincs hová menniük.

– Kétségtelen, hogy a 15 kérdés közül ötben a Jobbik hívei voltak a leginkább baloldaliak, de ez összesen is csak a témák harmada. A kutatás egyik tanulsága, hogy ha a Jobbik a maga korrupcióellenes és rendpárti vonalát egy szociálisan érzékeny program melletti hangsúlyos kiállással erősíti meg, akkor annak lehet húzóereje, elsősorban Kelet-Magyarországon. A tesztelt baloldali értékek esetében a Jobbik hitelessége Kelet-Magyarország két alföldi régiójában felülmúlja a Fidesz mutatóit. Ez figyelemre méltó eredmény annak fényében, hogy az egész országot tekintve a Fidesz magasan az élen végzett a kutatás hitelességi rangsorában. Az említett régiókban a Jobbik balról meg tudná előzni a Fideszt. Ez egyébként nem akkora meglepetés, mint amilyennek elsőre tűnhet, hiszen a Jobbik a gazdaságpolitika terén a kezdetektől fogva baloldali hangot ütött meg. A Jobbik áttörésének időszakában, ami egybeesett a kormányzó baloldal összeomlásával, a Jobbik szép számban el tudott szakítani baloldali szavazókat, főleg Kelet-Magyarországon. Hangsúlyozom, hogy mindez csak a gazdaságpolitikai kérdésekre vonatkozik, hiszen a kulturális témákban ennek a pártnak a szavazótábora igencsak a jobboldal jobbfelének irányába húz.

Fotó: Bazánth Ivola

– Az egyes baloldali értékek képviseletében a baloldali és liberális ellenzéki pártok összesen is csak a megkérdezettek maximum 37 százaléka szerint hitelesebbek, mint a Fidesz. A kormánypárt tehát még a baloldali témákban is tarolt. Ebből akár levonhatnánk azt a következtetést is, hogy nem a Jobbik, hanem a Fidesz a leghatékonyabb baloldali párt az országban.

– Legalábbis ez a meggyőződése saját szavazói túlnyomó többségének. A fideszesek hite saját pártjukban még olyan kérdések esetében is megrendíthetetlen, hogy melyik pártot tekintik leghitelesebbnek például a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében vagy abban, hogy segíti a szegények lakáshoz jutását. Ezek olyan témák, amelyekben a gyakorlat szembemegy a párt híveinek meggyőződésével. Magyarázat lehet, hogy bár a Fidesz jobboldali gazdaságpolitikája növeli az egyenlőtlenségeket, közben ügyesen szemezget egyes baloldali közpolitikai intézkedések között. Ez sokakban kelthet olyan illúziót, hogy a kormánypárt az ő helyzetükön is javít valamennyit. Ilyen szempontból nagyon fontosak az olyan akciók, mint amilyen az Erzsébet-utalvány-osztás, a nyugdíjemelés vagy a rezsicsökkentés. Ezeknek az intézkedéseknek az erőteljes kommunikációja azt az érzetet keltheti számos szegényebb választóban, hogy a Fidesz róluk is gondoskodik. Azt mondhatják, hogy az előző kormány elvette a 13. havi nyugdíjamat, de a Fidesz egy év alatt kétszer is adott tízezer forintot: akkor miről beszélünk?

– De akkor a Fidesszel reménytelen versenyezni még a baloldali értékek képviseletében is, hiszen azok, akiknek nincsen hatalmuk és nincsen pénzük, osztogatni sem tudnak.

– Azért ne felejtsük el, hogy a Fidesz hitelessége sem derült égből villámcsapásszerűen nőtt meg, és hatékony baloldali politizálással kikezdhető. A hitelességi mutatók által tükrözött helyzet inkább a baloldali és liberális politikai elit kritikája. Ezekben a számokban nemcsak az elmúlt nyolc év, de az elmúlt kétszer nyolc év bírálata is megmutatkozik, mindazzal, amit a baloldal tett vagy nem tett, amikor hatalmon volt. A kritika azokra az új politikai képződményekre is vonatkozik, amelyek a négy- vagy nyolcévnyi történetük során maguk sem tudtak széles körben baloldali hitelességet építeni.

– Ráadásul az erősebb hitelesség sem jelentene automatikusan választási győzelmet.

– Így van, ez csak a győzelem egyik szükséges előfeltétele volna. Olyan politikai környezetben, ahol az idegenellenesség, a nacionalizmus, a külföldiekről terjesztett összeesküvés-elméletek nagy mozgósító erővel bírnak, ott a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai baloldaliság önmagában nem jelent garanciát a kormányváltásra. Ám ha a baloldali pártok még a saját identitásuk szempontjából kulcsfontosságú témákban sem válnak a leghitelesebb politikai erőkké, még az alternatívaállítás esélyét is elveszítik. Fel szokott merülni, hogy vajon a szociáldemokrata értékrend alapkérdései a legfontosabbak-e Magyarországon. A mi kutatásainkból az is kiderül, hogy a magyaroknak nemcsak az álmaik, de a félelmeik is baloldaliak. Tehát ezekre a kérdésekre igenis lehet építeni.

– Mi az, hogy baloldali félelem?

– A létbizonytalanságtól, a kiszolgáltatottságtól való félelem, a szorongás az elszegényedés, a lecsúszás lehetősége miatt.

– Értem, de engem nagyon is érdekelne, milyen válaszokat adnának az állítólag balra szorongó magyarok, ha megkérdeznék őket arról, akarják-e, hogy egy erős kéz védje meg őket a globalizáció kihívásaitól, az idegenektől, a migránsoktól. A rossz történelmi áthallás miatt félve mondom ki, amit egyébként a közelmúlt olaszországi fejleményei is igazolnak: sokan mintha egyszerre szeretnének nemzeti és szocialista válaszokat.

– Szépen feldobta a labdát!

– Ez a labda, sajnos, a levegőben van.

– Pontosan azért, mert Magyarországon a kulturális értelemben vett jobboldali értékek népszerűbbek, miközben a gazdasági témákban a baloldali elvek vonzása erősebb, a baloldalnak nemcsak feladata, de saját jövője szempontjából kulcsfontosságú is, hogy legalább saját térfelén a leghitelesebb legyen a politikai szereplők közül. Ha ez nincs így, kár bármilyen esélyekről is beszélni. Szintén nem egyszerű feladat, de majd azt is el kellene érni, hogy a jövőben ezek a témák fontosak legyenek a választási kampányokban, ezekről a kérdésekről szóljon a politika. Ezen a ponton kell szembenézni az erőforráshiánnyal, a hiteles politikai vezetők, a kiépített vidéki szervezetek hiányával, az ellenzéki média elérésének korlátaival.

– A felmérés és annak ellentmondásai alapján juthatnék-e arra a következtetésre, hogy a hagyományos jobb- és baloldali felosztás nálunk értelmét veszítette? Olyan országban élünk, ahol a jobboldal a kádári centralizáció, az állampárti működés hagyományait folytatja, az szja-val eljátszott hókuszpókusz ellenére is túladóztat, hiszen Európa legnagyobb és a szegényeket leginkább kizsigerelő áfakulcsát számítja fel. A szocialisták viszont nagyjábólneoliberális gazdaságpolitikát vittek, a privatizációtól kezdve a fizetős egészségügy felé tett lépésekkel együtt. Tévedek-e, ha azt gondolom, hogy az igazi frontok az Európa-pártiság és a nemzeti bezárkózás között, az újító szellem és a biztonság manipulatív túlhangsúlyozása között húzódnak?

– Persze, Magyarországon ma többféle kérdés mentén fel lehet rajzolni erős törésvonalakat, de az biztos, hogy a gazdasági és szociális témákban van értelme baloldaliságról és jobboldaliságról beszélni. Amit ön felvázolt, pont a baloldal hitelességi válságának egyik gyökere. Arra a tapasztalatra vezethető vissza, hogy a szocialisták által vezetett kormányok nem voltak következetesek a baloldali értékek képviseletében. Abban is egyetértek, hogy az Európai Unióval kialakított viszony a következő években a jelenleginél fontosabb törésvonallá nőheti ki magát abban az esetben, ha az Orbán-kormány álláspontja ebben a kérdésben még tovább durvul. Az uniós költségvetés tervezésén már most látszik, hogy olyan időszak előtt állunk, amikor az elmúlt évek euroszkeptikus politikájáért, illetve az uniós pénzek felhasználása során tetten ért korrupció miatt komoly anyagi veszteségeket szenvedhet el az ország. Várhatóan nemcsak az lesz a kérdés, hogy mennyivel kapunk kevesebb pénzt a következő hét évben, de az is, hogy amit kapunk, azt milyen feltételekkel használhatjuk fel. Lehetséges, hogy a helyzet olyan kényessé válik az Orbán-kormány számára, amelyre az eddigieknél is otrombább lépésekkel válaszol. Ebben az esetben természetes tér nyílik annak a politikának, amely az Európai Uniót pozitív referenciapontként kezeli, az uniós együttműködés előnyeit állítja a középpontba.

– Ez már csak azért is pozitív lehetőség, mert a szociáldemokrata és a liberális pártok ebben ugyanazt vallják, mint a magyar társadalom nagy többsége.

– Éppen ezért nagy kérdés, hogy ezt a talán utolsó nagy témát az Orbán-kormány valamilyen kampánnyal át tudja-e formálni. Képes-e levinni az európai uniós tagság népszerűségét akár 50 százalék alá, ami eddig a sok brüsszelezés, korábban a „nem leszünk gyarmat” szlogen ismételgetése ellenére sem sikerült? Magyarországon az uniós tagság támogatottsága a legutóbbi felmérések szerint 70 százalék körül van.

– Jelenleg viszont még ott tartunk, hogy az egész ellenzék kisgazdásodik. Vezetők kizárják, pocskondiázzák egymást, a pártok szakadnak, egyre jelentéktelenebbek. Kutatásaik alapján mit javasolna a baloldalnak?

– Azt, hogy el kellene kezdeni végre politizálni a veszekedés, az önmarcangolás helyett, mert hiába vagyunk a ciklus elején, a feladatok és az orvoslásra szoruló problémák nagysága miatt igazából nincs sok idő. A mostani a hosszú távú stratégiák elindításának időszaka. Ha most sem kezdik meg vidéken a szervezetépítést, ha nem hozzák létre saját médiafelületeiket, ha nem bővítik azokat a csatornákat, melyeken keresztül elérhetik a választókat, ha nem tudják megerősíteni, intézményesíteni értelmiségi hátterüket, akkor hamar késő lesz. Akkor néhány év múlva megint ott tartunk majd, hogy egy rendkívül gyenge, fragmentált baloldali és liberális oldal küzd majd a túlélésért. Ha most nem állnak neki annak az építkezésnek, amit az elmúlt években megspóroltak, akkor később megint azért nem lesz rá idő, mert jönnek a következő kampányok. Egy év múlva európai parlamenti választás lesz, azt pedig az önkormányzati kampány követi.

– Ha egyáltalán.

– Valóban, még nem ismerjük a Fidesz önkormányzati választásokkal kapcsolatos véleményét, de azt tudjuk, hogy a kampányok idején kényszerek vezetik a pártokat. Mindenesetre amikor túl leszünk az önkormányzati kampányon, már majdnem a ciklus felénél járunk, és várhatóan szinte azonnal el is kezdődik az ötletelés arról, hogyan kellene nekifutni a következő országgyűlési kampánynak. Szakítani kellene azzal a hagyománnyal, hogy a baloldali pártok választásról választásra élnek. Hogy mozgásukat csak az határozza meg, hogy a körülményekhez képest hogyan lehetne túlélni a soron következő megmérettetést, miközben a mélyebb struktúrákkal nem törődnek. Új gondolkodásmódra van szükség, amely a rövid távú túlélési stratégiák világából kiemeli a fejüket, és végre arra fordítja az intellektuális energiákat, hogy milyen módon lehet az alapjaitól újraépíteni a baloldali politikát Magyarországon. 

Bíró-Nagy András

(1982) politológus, a Policy Solutions kutatási igazgatója. Az MTA TK Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa.

2013–2014-ben Andor László uniós biztos politikai tanácsadójaként dolgozott az Európai Bizottságban. Főbb szakterületei az európai integráció, a kortárs szociáldemokrácia, illetve a populizmus, radikalizmus és euroszkepticizmus mozgatórugóinak kutatása. Doktori fokozatát a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte, korábban a London School of Economics Public Policy and Administration szakán végzett.