A demokrácia pénzbe kerül, az Orbán-rendszer nagyon sok pénzbe
„A többpárti demokrácia pénzbe kerül, és a választási kampányokat közpénzből kell finanszírozni” – állt elő az ötlettel a Fidesz frakcióvezetői posztjáról éppen kormányzati szerepkörbe távozó Lázár János 2012 májusában, amit aztán át is ültetett a kormányzó többség a párt- és kampánytámogatási szabályokba. A tisztán közpénzből finanszírozott pártkampányokra, valamint a csak költségvetési és magánadományokból működő pártokra vonatkozó szabályok elvileg javíthatták volna az átláthatóságot. Ám eközben a Fidesz–KDNP olyan választójogi és választási eljárási törvényeket alkotott, amelyekkel egyrészt kamupártok tucatjai jutottak soha be nem hajtható állami milliárdokhoz, másrészt a valódi ellenzéki erők trükközésre kényszerültek, hogy egyáltalán kapcsolatba kerülhessenek a választókkal.
Bár Orbánék nem vonták meg a pártok állami támogatásait, az ellenzéki források kiszáradt patakmedernek tűnnek ahhoz képest, ami az állami költségvetés egyéb területeinek megcsapolásával a Fideszt és holdudvarát gazdagítja. A pártok támogatására fordítandó keretösszeget a költségvetési törvény állapítja meg – vagyis egy feles jogszabály. Amivel a kormánytöbbség szabad kezet kap, miközben az alaptörvényi és sarkalatos jogszabályokba bújtatott, a 2014-től tartó ciklusban rögzült hatalomgyakorlási módszerekkel százmilliárdok fölött diszponál a Fidesz. Ehhez képest a pártok költségvetési támogatását először befagyasztották a 2010 előtti 2,6 milliárd forinton, s csak 2014 után emelték meg valamivel.
Az Országgyűlésbe jutott pártok támogatására 2018-ban a költségvetési előirányzat szerint – amit aztán az új parlament saját hatáskörben felülírhat majd a választási eredmény alapján – ugyanannyi jut, mint a megelőző években: a Fidesz 877 millió forintot, a Jobbik 476 milliót, az MSZP 427 milliót, az LMP 174 milliót, a KDNP pedig 153 milliót kap. A frakcióval nem rendelkező pártok közül az Együtt 134 millió forintot, a Demokratikus Koalíció (DK) 132 milliót, a Párbeszéd 107 milliót, a Magyar Liberális Párt (MLP) pedig 71 millió forintot. A pártalapítványok sorában a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (Fidesz) 530 millió forintból, a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány (Jobbik) 266 millió forintból, a Táncsics Mihály Alapítvány (MSZP) 234 millió forintból, az Ökopolisz Alapítvány (LMP) 68 millió forintból, a Barankovics István Alapítvány (KDNP) pedig 54 millió forintból gazdálkodhat. Az Együtt pártalapítványa, az Együtt Magyarországért Alapítvány 41 millió forintot, az Új Köztársaságért Alapítvány (DK) 40 millió forintot, a PM Megújuló Magyarországért Alapítványa 24 milliót, az MLP Liberális Magyarországért Alapítványa pedig négymilliót használhat fel.
Lázár Jánosnak persze igaza volt, a többpárti demokrácia valóban pénzbe kerül. Miközben ugyanis jelenleg egyre magasabb a politikától elfordulók aránya, valójában a pártok az állampolgárok egyetlen olyan önszerveződő intézményei, amelyek megválaszthatók, tehát képviselettel ruházhatók fel, s amelyek így a jogalkotásban és a kormányzati politikában értékeket és érdekeket tudnak képviselni. Ugyanakkor fontos látni: Orbán Viktor koncepciózusan használta fel 2010-ben megszerzett kétharmados többségét arra, hogy befagyassza a politikai viszonyokat. Az ellenzék anyagi építkezésre képtelen helyzetben vergődik. Ahhoz ugyanis, hogy választókra s így befolyásoló erőre tegyen szert, kapcsolatba kell kerülnie a legkülönbözőbb társadalmi csoportokkal, felmérnie a képviseletet nagy számban igénylőket és azok érdekeit. Megfelelő szakembereket kell fogadnia ahhoz, hogy az igényekre hatékony kommunikációs eszközökkel jó válaszokat adhasson, majd el is kell juttatnia ezeket az üzeneteket az érintettekhez – rendezvényeken, kiadványokon vagy valamilyen hasonló költséges fórumon. Állandó helyi jelenléttel, tehát pártalkalmazottakkal, képviselőkkel, fizetett aktivistákkal kell rendelkeznie. Mindez sokba kerül. A demokratikus pártverseny valóban költséges. Csakhogy ma Magyarországon nincs demokratikus pártverseny.
Éppen ezért az ellenzék minden állami, tehát legálisan hozzájuk érkező forrást kénytelen igénybe venni, s éppen ezért olyan érdekes, hogy ki miként költi el a neki jutó közpénzt. Ugyanakkor a ma lényegében átláthatatlan hazai pártfinanszírozás – hiszen a fentebb említett összegekkel csupán az Állami Számvevőszéknek számolnak el a pártok – forrásai közül a nyilvánosság csupán a parlamenti frakciók működési támogatását, azaz a legkisebb tételt képes ellenőrizni. Az Országgyűlés képviselőcsoportjainak juttatott állami támogatások az Országgyűlés Hivatalának költségvetésében szerepelnek.
Ezeket kérte ki a 168 Óra, és vizsgálta meg tételesen, mire fordítják az egyes pártok a parlamenti munka segítésére szánt adóforintokat. Tapasztalataink nemcsak a T. Ház mai működéséhez képest megrázóak, de sokat elárulnak arról is: miközben az ellenzéki pártok valóban az életükért küzdenek, és szinte teljes pártszervezetük, a hozzájuk kötődő értelmiségiek, tanácsadóik és tagságuk él ebből a forrásból, addig a két kormányzó párt szinte döbbenetes összegeket fordít kívülről feleslegesnek tűnő, kizárólag a klientúrát kiszolgáló, szórakoztató, ajándéknak szánt tételekre.
Pedig a Fidesz–KDNP azért csökkentette a korábban 386 fős parlament létszámát 199 főre, hogy eleget tegyen egy demagóg ígéretének: így olcsóbb lesz a parlament. Azt már nem kommunikálták, hogy a létszámcsökkentéssel egyidejűleg a képviselői alapfizetések 232 ezer forintról 749 ezerre emelkedtek, és 2014 végére már 108 szolgálati ingatlant béreltek a képviselőknek. Havi alapdíjuk felét, azaz legfeljebb 373 939 forintot költhetnek irodabérlésre azzal a kikötéssel, hogy olyan irodát nem bérelhetnek, amely családtagjuké, a pártjuké vagy a hozzájuk köthető cégeké. A képviselők kapnak üzemanyagkártyát is, amelyre éppen annyi pénz kerül, mint amennyi kell az autózáshoz – igaz, ez legkevesebb 79 ezer forint, míg a távol lakó képviselőknek maximum 217 ezer forint lehet. Lakást szintén az Országgyűlési Hivatala bérel számukra, legfeljebb havi 187 ezer forintért.
Mindez összesen 2017-ben már meghaladta a 3 milliárd 710 millió forintot, ám a képviselők bértömege és juttatásai szinte a legkisebb tételt jelentik a költségvetésben, hiszen egy képviselő ma már akár négyfős titkárságot is fenntarthat. A korábban erre fordítható havi 140 ezer forintos keretet a törvény több lépcsőben megemelte az alapbér összegéig, így képviselőnként 749 ezer forint fordítható egy stáb fenntartására, ami havonta további 150 millió forint kiadást jelent az Országgyűlés büdzséjéből. Ráadásul a képviselőcsoportok 2014 óta még több szakértőt alkalmazhatnak, az ő létszámuk egyetlen év alatt 147-ről 237-re emelkedett.
Ez azt jelenti, hogy ma már több szakértő dolgozik a Parlamentben, mint ahány képviselő. Számos egykori képveselő így maradhatott bent a Házban, a nem alkalmazottnak számító dolgozók bértömege csak tavaly 2 milliárd 260 millió forint volt. De az Országgyűlés Hivatala nemcsak irodát bérel a képviselők számára, hanem internet- és telefonszolgáltatást, valamint informatikai eszközöket is biztosít. Így aztán nem meglepő, hogy 2017-ben a Ház összkiadása elérte a 21 milliárd 872 millió 500 ezer forintot. Összehasonlításképpen: 2014 előtt a 386 fős Országgyűlés ennél kevesebbe került, 2010-ben például 18,8 milliárdból gazdálkodott a parlament.
Ehhez pluszban jönnek még a csak és kizárólag a frakcióknak járó állami támogatások. Ebből a keretből tavaly 1 milliárd 17 millió 778 ezer 9 forintot költöttek el a képviselőcsoportok. A KDNP 126 millió 922 ezer 946 forintot vert el – főként vitatható tételekre –, a Jobbik-frakció összesen 162 millió 81 ezer 934 forintot költött el saját klientúrája építésére, az LMP számláinak összértéke 136 millió 738 ezer 19 forintra rúg, amit főként valóban szakpolitikai munkára költött, az MSZP-frakció pedig 209 millió 867 ezer 71 forintból lényegében a pártot tartotta fenn, hiszen a szocialisták közismerten úsznak az adósságban, így állami támogatásaik nagy részét a hitelezők vihetik el. Az olcsóbb parlament ígéretét meghazudtoló Fidesz 116 szerződéskötéssel összesen 382 millió 167 ezer 731 forintot élt fel az Országgyűlés Hivatalának költségvetési forrásaiból.
Mindeközben a parlamenti munka devalválódott, amit az Országgyűlés statisztikái is igazolnak. A hivatal törvényhozási igazgatósága által kiadott, a 2009-es, 2013-as és a 2017-es évet összegző elemzésben olyan adatok tűnnek fel, mint hogy a tavalyi év „az ülésszám tekintetében jelentősen, 58 százalékkal marad el a 2013-as év mutatóihoz képest”, a 2009-es évhez viszonyítva pedig a konkrét ülések száma 45 százalékkal csökkent. A kimutatás szerint 2013-hoz viszonyítva jelentősen csökkent a plenáris ülésidő, a határozathozatalok száma (ideértve a személyi döntéseket is) 78 százalékos csökkenést mutat az előző két ciklus hasonló időszakához képest. Az Országgyűlés 2009-ben 4104 döntést hozott, 2013-ban 2157-szer szavaztak a képviselők, 2017-ben viszont csupán 846 esetben.
A munkakedv visszaesése a bizottságokban is megfigyelhető, hiszen míg például a gazdasági bizottság 2009-ben 52-szer, 2013-ban 56-szor, tavaly már csak 30-szor ülésezett, a honvédelmi és rendészeti bizottságnál 33-38-15 ez az arány, a költségvetésinél 50-52 és 18. Bár kevesebb állandó bizottság is működik, az ülések száma nagyobb arányban, a 2009-es 607-ről, valamint a 2013-as 758-ról tavaly 309-re esett vissza.
Miközben tehát az ellenzéki pártok egyre inkább rászorulnak, a kormányoldal pedig egyre bőkezűbben osztogatja az Országgyűlés Hivatalának költségvetési keretéből jutó forrásokat, a parlament szerepe leértékelődött. Pedig az Alaptörvény úgy kezdi az állam leírását: „Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés.”
Szemelvények a frakcióköltésekből
A Fidesz frakciója 116 szerződéssel összesen 382 millió 167 ezer 731 forintot költött el. Például 13 millió 648 ezer 412 forintot személyiségfejlesztő és csapatépítő tréningekre – ezek egyikét csaknem hétmillió forintért Kocsis Máté józsefvárosi polgármester volt kampányfőnöke tartja –, 133 millió 581 ezer 258 forintot kommunikációs tanácsadókra, kiadványokra és sajtófigyelőkre, 96 millió 274 ezer 750 forintot informatikai beruházásokra és fejlesztésekre, 75 millió 609 ezer 705 forintot ügyvédekre, míg szakpolitikai tanácsadókra összesen 12 millió 725 ezer forintot, csaknem 47 milliót pedig rendezvényekre és vendéglátásra. Az Országgyűlés Hivatala által a 168 Órának megküldött adatsorból véletlenül kimaradt 2017 gigamegbízása: a Lounge Design Kft. 68 milliót meghaladó szerződéskötése.
Az MSZP a 209 millió 867 ezer 71 forintnyi frakciótámogatásából 11 millió 940 ezer forintot költött ügyvédekre, összességében 105 millió 125 ezer forintot tanácsadókra – köztük egy Puch Lászlóhoz kötődő vállalkozásnak 50 milliós megbízás jutott –, 18 millió 160 ezret közvélemény-kutatásokra, 21 millió 610 ezer forint ment kommunikációs felkészülésre, 15 millió 110 ezer 227 forint médiareprezentációra és rendezvényre, s további 37 millió 921 ezer 844 pedig autóbérlésre, valamint működési szolgáltatásokra. Tízmilliós szerződést kötöttek például „Nyomat-előállító hardvereszközök bérlése és üzemeltetése” tárgyban is, ez pedig vélhetően már a választási felkészülés része.
A Jobbik-frakció által elköltött 162 millió 81 ezer 934 forintból az Iránytű Intézet szakpolitikai anyagaira összesen 34 millió 671 ezer forintot költöttek el, de Jurenkó Ferencnek, az Alfahír újságírójának is juttattak ilyen megbízást, ahogyan alkalmazták a fél pártot és ifjúsági szervezetét szakpolitikai tanácsadás címszóval 38 millió 796 ezer 400 forintért. 16 millió 297 ezer 538 forint ment reprezentációs költségekre, míg autóbérlésre összesen 15 millió 564 ezer 175 forint. Mindehhez összesen 18 millió 507 ezer 410 forintért szerződtettek ügyvédeket, köztük több mint ötmilliós megbízással Sneider Tamás parlamenti és pártalelnök feleségét.
Az LMP-frakció ugyan csupán hattagú, de a számlák összértéke 136 millió 738 ezer 19 forintra rúg: a többi között kommunikációs tanácsokra 43 millió 461 ezer 729 forint, sajtó- és online közösségi megjelenésekre, marketingre 16 millió 830 ezer 854 forint, „vizualitásra” 16 millió 257 ezer 397 forint, szakpolitikai tanácsokra 43 millió 694 ezer 213 forint, ügyvédi megbízásokra pedig 14 millió 68 ezer forintot fizettettek ki az Országgyűlés Hivatalával.
A KDNP-t legalább költekezéséről felismeri a választópolgár: 126 millió 922 ezer 946 forintos összköltségükből 4 millió 837 ezer 593 forint ment csak élelmiszer- és italvásárlására, 1 millió 480 ezer 383 forint értékű ajándékra (benne 1,2 millió forint lekvárral), 4 millió 930 ezer 401 forint reprezentációs termékekre, 13 millió forint fotókra és látványelemekre, s 33 millió 340 ezer forint tanácsadásra. Talán kis tétel, de kedves: „patchworktáskákat” 370 ezer forintért rendeltek a kereszténydemokraták, akik negyedmilliós gerincerősítő székük mellé beszereztek még „logózott reprezentációs termékeket” is, méghozzá összesen 2 millió 653 ezer 500 forintért.
