Úgy hazudunk, hogy közben igazat mondunk
Nem titok, hogy a politikusok gyakran hazudnak. De mi van akkor, ha úgy hazudnak, hogy közben igazat mondanak? – veti fel a kérdést a BBC-n Melissa Hogenboom.
Hogy pontosítson, hozzáteszi, nem csak a politikusok, de valójában mindnyájan ezt csináljuk. De mit is értünk a fenti kérdés alatt?
Ennek magyarázatára hoz fel egy klasszikus példát, amikor az édesanya megkérdi gyerekét, befejezte-e már a leckéjét és ő azt válaszolja, írtam egy esszét irodalomórára. Nem hazudott, mert valóban írt egy esszét. Csakhogy két hete. Ezért igazat sem mondott, mert félreérthetően válaszolta meg a kérdést.
Ez tipikus példája a köntörfalazásnak, ami a hazugság egy finomabb, etikusabb verziója. De attól még hazugság marad. Hogenboom szerint a köntörfalazás mechanizmusa jó alap arra, hogy a szakemberek megvizsgálják ezt a szürke zónát ami igazság és hazugság között húzódik, valamint megválaszolják a kérdést: miért hazudunk?
Merthogy az, hogy hazudunk, nem kérdés. Annak ellenére tesszük, hogy sokkal nagyobb erőfeszítésbe telik, mintha egyszerűen kiböknénk az igazat. Ahogy Abraham Lincoln mondta: „Egyetlen embernek sincs elég jó memóriája ahhoz, hogy sikeres hazudozó legyen.”
Naponta egyszer-kétszer mindenki hantázikBella DePaulo, a Kaliforniai Egyetem pszichológiai tanszékének egyik vendégelőadója 1996-ban végzett egy kutatást, amiből kiderült, hogy mindenki napi egy-két alkalommal hazudik. Ebben természetesen az úgynevezett kegyes hazugság is benne van, amikor azt válaszoljuk valakinek, aki megkérdezi, milyen az új frizurája, hogy csodás, miközben nem értjük, hogy tehette ezt magával, olyan borzalmas. Nem akarjuk megbántani, ennyire egyszerű.
Azt látjuk, hogy a köntörfalazás és hazudozás akkor lesz káros, amikor manipulálás vagy félrevezetés céljából tesszük. A Harvard Kennedy posztgraduális egyetem viselkedéstudományi intézetének professzora, Todd Rogers kifejezetten ezt vizsgálta, és főként politikusok és cégvezetők esetében. Arra jutottak, hogy a köntörfalazás nagyon gyakori üzleti stratégia. A vizsgálatban résztvevő közel 200 üzletember úgy vélte, etikus köntörfalazni, már csak azért is, mert sokkal jobb, mint hazudni. Ezzel persze azt nem veszik figyelembe, hogy azoknak, akinek mondják, a köntörfalazás ugyanúgy hazugságnak hangzik. Mert az is.
Donald Trump amerikai elnök például kampánya alatt szembesült azzal a kérdéssel: igaz-e az a vád, miszerint a cégében faji alapú diszkrimináció zajlott? Trump válasza ekkor az volt: a cégem nem ismert el ezeket a vádakat. Ez nem volt hazugság, mert valóban, nem ismerték el, csakhogy a vádak ettől még lehetnek igazak.
Rogers úgy véli, a köntörfalazás azért olyan gyakori, mert hasznos eszközként tekintünk rá egy olyan világban, amiben egyszerre nagyon sok mindent kell megvalósítanunk. El akarjuk érni a célunkat – megszerezni egy állást például – és azt akarjuk, hogy közben etikusnak és őszintének lássanak minket. Tehát nem mondhatjuk, hogy lusták vagyunk, de azt se hazudhatjuk, hogy mi vagyunk a gépiesített munkaerő megtestesítői. Ezért köntörfalazunk, kitérő választ adunk.
A politikusok hazugságai (vagy köntörfalazása) már egy magasabb szinten aggasztó, mint a hétköznapi hanták. Mert amikor hatalomban lévő személyt kapunk hazugságon, akkor a nevéhez fűződő teljes cégbe vagy intézménybe vetett bizalmunk meginog.
