Niki a baleset után sem adta fel, most szemmel írja a szakdolgozatát

Örökmozgó volt, a lakásban is futva közlekedett, a lépcsőn sem lépkedett, hanem szaladt, idézik fel Foki Niki gyerekkorát a szülei. Édesanyja óvónő, de föl kellett adnia hivatását, Nikit ugyanis nem hagyhatják magára. Édesapja a győri Audiban dolgozik, most azonban ő is otthon lábadozik, húsvét előtt kilyukadt a gyomra, amit orvosai a stresszel magyaráznak.

Foki Niki életében akadtak olyan pillanatok, amikor úgy érezte, nem érdemes harcolnia tovább a sorssal, de nem akarta cserben hagyni azokat, akik folyamatosan küzdöttek érte: a családját, a barátait, az orvosait. Most pedig már szinte küldetésének tartja, hogy mutassa az utat azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek, és kétségbeesetten, tanácstalanul próbálják meg élhetővé tenni az életüket.

Mert Niki és családja saját sorsán keresztül rengeteg olyan tudáshoz jutott, ami feltétele volt a megmaradásnak, esélyt adott a méltósággal folytatható életre. Már tudják, hol lehet alsó ajakkal irányítható, személyre szabott kerekes széket venni, honnan szerezhető be lábizmokat mozgató speciális tréninggép vagy szemmel irányítható, kezelhető, Tobii kommunikációs rendszerrel felszerelt laptop. Hol tart az orvostudomány a világon, mit tudnak segíteni a nyaktól lefelé lebénult embereknek, léteznek-e már olyan rekeszizom-pacemakerek, amelyek riasztást adnak, ha működésükben zavar keletkezik? Érdemes-e próbálkozni a konkrét esetben ma még bizonytalan őssejtterápiával? Hogyan és merre lehet kirándulni, utazni, vásárolni ezzel a speciális kerekesszékkel?

Foki Niki két évvel ezelőtt utasa volt egy motorkerékpárnak, amikor a Veszprém melletti Gyulafirátótnál áttért a szembe lévő sávból egy autó, és összeütköztek. A motor vezetője életét vesztette, Niki a győri kórház intenzív osztályára került. Szüleit nem biztatták az orvosok az életben maradásával. Niki döbbenetes akaraterejének és az orvosok összefogásának köszönhető az élete, de nyaktól lefelé mozdulatlan maradt. Lélegezni is csak géppel tudott. Egyik kezelőorvosa, Fodor Gábor kutatta fel, hogy a Magyarországon eddig még nem alkalmazott rekeszizom-pacemaker legalább napközben, de esetleg éjszaka is mentesíthetné Nikit a gépi lélegeztetéstől, ezáltal hasonlíthatatlanul jobb életminőséget teremtene. A győri kórház a mellkassebész-társaság szakvéleménye alapján kijárta, hogy az egészségpénztár kifizesse a rendkívül drága külföldi műtétet. Nikit Fodor doktor is elkísérte Uppsalába, ott mindenekelőtt azt kellett megállapítani, hogy a stimulált idegek hatására megmozdul-e majd a rekeszizom. A szülők szerint egy egész svéd orvosi csapat figyelte a tesztvizsgálatokat, és ujjongtak, amikor kiderült: érdemes beültetni a pacemakert, mert működni fog a rekeszizom.

Fotó: H. Baaranyai Edina / Kisalföld

Niki napról napra egyre hosszabb ideig bírta lélegeztetőgép nélkül, ma már napközben szabadon lélegzik, és egy kanül segítségével beszélni is tud. Nagyon szép hangja van, meg is kérdezem, nem énekelt-e korábban, de azt mondja, nem, zenét azonban szívesen hallgat. Napközben tévét néz, internetezik, a Facebookon két amerikai és egy német sorstársával vette föl a kapcsolatot. A Vöröskereszt segítségével jutott hozzá a laptop szemmel vezérelhető kommunikációs rendszeréhez, azon írja szakdolgozatát. Niki ugyanis a győri Széchenyi István Egyetem végzős hallgatója egészségügyi szervező és egészségügyi biztosítási szakon. Hat félévet már teljesített a balesete előtt, gyakorlatát betegként a kórházban szerezte és beadandó dolgozatokkal erősítette meg. Most már csak a diplomadolgozat van hátra, a címe Alanyi jogon járó juttatások elemzése személyi sérüléssel járó baleset esetén.

Hosszú szövegeket olvasni azért fárasztó ezen a gépen, mondja, „előfordul, hogy csak úgy nézek ki a fejemből”. Rendszeresen jár hozzá gyógytornász, masszőr, pszichológus, háziorvos és a győri kórház intenzív terápiás orvosai is: Fodor Gábor, Mikula Zsuzsanna, Kecskés Gabriella, Brasnyó Tibor. A szülei háromhetenként viszik kórházba kezelésre. Szereztek egy mobil rámpát, így be tud jutni az autóba a kerekesszékével. A barátaival kirándulni is jár, elmentek már shoppingolni is. Niki ugyanis szereti a szép ruhákat.

Foki Niki kampányolt is, mégpedig Fodor doktorért, hogy megkapja a betegek szavazatai alapján odaítélt Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat. Nikivel együtt kampányoltak az egyetemisták, Görbicz Anitáék, a győri és a gyirmóti focisták, a győri kosarasok, a motorosegyesületek. Országosan a legtöbb szavazatot Fodor doktor kapta. Az orvos megbeszélte Nikivel, hogy a díjjal járó 300 ezer forintot három olyan fiatalnak adják, akiket ágyhoz, lélegeztetőgéphez kényszerít a betegségük. A pénzt a cisztás fibrózisban szenvedő 13 éves Attila, az ugyanennyi idős Krisztián – aki a Vasas focicsapatában játszott, de egy gerincvelőt megtámadó vírus következtében lebénult – és az izomsorvadás miatt ágyhoz kötött 26 esztendős Dávid kapta meg.

Családi fotót készítünk Fokiékról. Nem könnyű, mert Niki nagyon igényes.

– Ne sírj – szól oda édesanyjának. – Hogy néz ki, ha a két oldalamon sírnak, én meg mosolygok?

Elmondják a szülők, gondot okoz, hogy Magyarországon nincs olyan rehabilitációs intézet, ahol lélegeztetőgépre szoruló beteget fogadnának. Ausztriá2ban van, de nagyon drága.

– Abban bízunk, hogy a robottechnika fejlődése vagy az őssejtkutatás eredményei idővel lehetővé teszik Niki betegségének gyógyítását – mondja az édesanyja.

– Tudom, hogy hosszú ideig élek majd – mosolyog Niki. Meggyőződéssel mondja, egy olyan fiatal bizodalmával, aki szinte emberfeletti erővel érte el, hogy érdemessé tegye megőrzött életét.

Niki gyorsan tanul, a speciális kerekesszék irányítását a gyártó szerint csak hónapok alatt lehet elsajátítani. Niki már a második napon tökéletesen használta.

Kreatív lány. Életre való.