Miért fut a háziasszony?

Először is, definiáljuk a fogalmat. Háziasszonynak hívom, aki elmúlt 30-40 éves, legalább egy emberrel egy háztartásban él, de leginkább sokkal többel, akikből legalább 1-2 kiskorú. Ezeket a háziasszony ellátja, felneveli, gondoskodik élelmezésükről, higiénéjükről, ha kiskorú a neveléséről, kulturális fejlődéséről. A legtöbbször pedig még dolgozik is, ez nem teszi háziasszonnyá, viszont jelentősen lecsökkenti a futásra (vagy bármire) szánható idejét, mondjuk úgy, hogy a 0-hoz közeli időegységre.

És mégis, miért van, hogy nekiindulunk nap, mint nap, hét mint hét, de legalább havonta egyszer? Tényleg csak azért, mert már minden nap ajándék? Mert b oldal? Bizonyítani, hogy 40 fölött is érünk még valamit? Csináltam egy kis diagrammot, hogy tisztábban lássak, és ebből sok érdekes dolog kiderült számomra is. Persze a nagy részére majd azt mondjátok, hogy az is a midlife miatt van, de nem baj, mert így legalább kicsit árnyaltabb a kép. 

Ahogy a diagramon látszik, nagyon fontos a háziasszony számára az egyedüllét. Nagyon kevés igazolt alibi van ebben az életszakaszban, ami kívül esik a kötelező feladatokon, és a futás ezt remekül beteljesíti.

Ezzel teljesen egyenértékű a futás utáni eufória. Egy jobb reggeli kocogás akár délután egyig, kettőig is kitart, munkahelytől függően. Ha belegondolok, ez az, ami igazán függőséget tud okozni. Mert ahogy Dóra írta is, minden tízből egy futást élvez, ezt abszolút meg tudom erősíteni, futni ugyanis nem jó. De utána viszont nagyon, nagyon király. 

A jó levegő nekem valamiért egyre fontosabb kezd lenni, ez tipikus midlife dolog, az utóbbi pár évben valahogy nem bírok a négy fal között meglenni, viszketek ha hétvégén nincs kinti program, és hétköznap is csak azért nem a ház előtt dolgozom a járdán, mert hülyének néznének. Viszont kora reggel fél órát az erdőben tölteni valami csoda! Még januárban is! Ez tényleg valami öreg dolog, belátom, a gyerekeim például egyáltalán nem értik, miért kell bárhova is kimenni a lakásból, amikor otthon van wifi.

Eléggé motiválnak még a futóruhák. Egy háziasszony már nem vehet fel ennyire szűk és ennyire neonszínű holmikat semmilyen élethelyzetben, csak a futáshoz (oké, vagy más sporthoz). A futóruhák szexik, és nagyon jó egy kicsit szexinek éreznünk magunkat, még ha csak a mókusok is füttyögnek elismerően utánunk. A futócipők meg annyira, de annyira kényelmesek! Miért nem tiltják be az összes többi cipőfajtát, és jár mindenki CSAK futócipőben? Sokkal boldogabb lenne az emberiség és kevesebb lenne a háború.

Eléggé motiválnak még a futóruhák. Egy háziasszony már nem vehet fel ennyire szűk és ilyen neonszínű holmikat semmilyen élethelyzetben, csak a futáshoz (oké, vagy más sporthoz). A futóruhák szexik, és jó egy kicsit szexinek éreznünk magunkat, még ha csak a mókusok füttyögnek is utánunk. A futócipők meg nagyon kényelmesek! Ha mindenki csak futócipőben járna, sokkal boldogabb lenne az emberiség, és persze kevesebb volna a háború.

Utoljára maradt a két legnyilvánvalóbb futóok, a csinosabbá válás (fogyás, ha tetszik) és az egészségügyi hatások, de hosszas gondolkodás után őket lepontoztam. Még nem vagyok abban a korban, hogy az egészségemért való aggódás meghatározzon, és annyit meg nem futok, hogy ez tényleg meglátszódjon az alakomon. Annyira nem volt rossz a helyzet azelőtt se, de nem is lett jobb azóta.

Szóval akkor foglaljuk össze, miért fut a háziasszony: hogy testhezálló lasztexnaciban eltölthessen egy boldog órát teljesen egyedül, és madárcsicsergésben hallgathassa Rick Astley Never gonna give you up-ját. A futás mint tevékenység teljesen másodlagos.

Vendégszerzőnk a Dexterkefut – Minőségi háziasszonyfutás FB-közösség alapítója.