Hogy jut valakinek eszébe versenyezni a Himalájában, embert próbáló körülmények között lefutni majdnem ötszáz kilométert? Szőnyi Ferenc azt mondja, az ilyen gondolatok nyugalmi időszakban születnek, amikor nincs verseny és el tud mélyülni.

– Az edzőtársakkal futottuk a szokásos 30 kilométereket, s közben azon meditáltunk, vajon milyen lenne tízszer ekkora távot lefutni, képesek vagyunk-e rá.

Ő képes volt, hiszen idén már harmadjára csinálta végig és nyerte meg a versenyt, amit sok más, hosszú távú megpróbáltatás előzött meg. Szőnyi Ferenc szerint a Himalájáig vezető út volt igazán nehéz – és nem csak az anyagiakra gondol. Akkora távról és feladatról volt szó, ami önmagában teher: teljesíteni akar valamit, amire amúgy nem lenne képes.

– A méltóságteljes magashegyi környezet nagyfokú tiszteletet igényel, nem mindegy, hogyan áll neki az ember a meghódításának. Az elmében minden benne van: a családtól ellopott idő, a meg nem keresett pénz, a rá szánt pénz. A kihívásra rá kellett éhezni, aztán meg kellett érkezni hozzá.

Szőnyi Ferenc 43 évesen húzott először futócipőt, addig gyakorlatilag nem is sportolt. Akkoriban még építőipari vállalkozó volt, aztán tönkretette a gazdasági válság. Később a vendéglátásban próbált szerencsét, de annak is hamar vége lett. Először kisebb, rövidebb versenyeken indult, de amikor 2009-ben magyar bajnok lett, és ugyanebben az évben megnyerte a Mexikóban rendezett Deca Ironman versenyt, kinyílt előtte az ultratriatlon-világ. Mint mondja, ez volt az a pont, amikor a család hozzáállása is megváltozott, ezután már hittek abban, hogy van értelme. A futás miatt úgy döntött: ingatlanjait kiadja, és abból a bevételből él, ami onnan befolyik.

Hosszú évek alatt jutott el odáig, hogy a versenyek már nem a családtól veszik el a pénzt, nagyjából önfenntartó lett a sportkarrier. Megélni azonban egyelőre nem tudna belőle.

Egy éves versenysorozatra milliókat kell költeni. Technikai sport, sokba kerülnek a ruhák, a kerékpárok, az utazások, a felkészülés. Gyakorlatilag a világ összes bajnokságát megnyerte már, de még így sem sikerült maga mögé állítani egy állandó, nagy szponzort, aki mellett tényleg csak a sporttal foglalkozhatna. Így is akadt egy jelentős támogatója, egy magyar energiaital-gyártó cég.

– A jelenlegi életszakaszomban nem a pénzre megyek. Lelkesedéssel fogadom az élet örömeit, és elfogadtam azt is, hogy az én feladatom a példamutatás. Megmutatni, hogy sosem késő elkezdeni sportolni, ki kell menni a levegőre, nem szabad a szobában ülni.

Amellett, hogy sorra nyeri a világbajnokságokat, arra is szakít időt, hogy előadásokat tartson, szinte bárhol, ahová hívják, válaszol a Facebookon érkező kérdésekre, nem zárkózik el a követői, tisztelői elől.

A Himalájában rendezett The Hell Race a világ legkeményebb ultrafutóversenye. Indiában, Manali és Leh között zajlik, alapvetően 4000 méter felett, de van olyan szakasza is, ahol 5333 méteren kell futni. Mintegy 480 kilométert kell teljesíteni, amelynek olyan 50 kilométeres szakasza is van, ahol 2245 méter szintkülönbséget kell leküzdeni, összességében pedig tízezer méter szintkülönbséggel kell megbirkózni. Az éjszakai és nappali hőmérséklet-ingadozás miatt egyszer –10 fokban, máskor meg +30 fokban futott Szőnyi Ferenc, s végül egyedüliként ért célba.

Felkészülésképpen háromszor is lefutotta a 246 kilométeres Spartathlont, teljesítette a Milánó–San Remo 283 kilométeres távot. Utóbbi futásra ötven versenyzőt hívtak meg, Szőnyi Ferenc a második helyen végzett.

– Olaszország, Indiával szemben, európai környezet, éghajlat, páratartalom, hőmérséklet, vagyis optimális versenykörnyezet. De még így is óriási eufória volt célba érni. Utólag ezek a hosszú távok is megszépülnek, eltűnik a fájdalomérzet, ami kísérte a futásokat.

Szőnyi Ferenc a sikereit csapatban éri el, a segítők akarata, jelenléte sokat számít. Ők éppúgy végigszenvedik a hosszú távokat, mint a versenyző, ők sem alszanak, lehetetlen és váratlan helyzeteket oldanak meg, és nekik is akklimatizálódniuk kell. A csapatot a Komárom Európa Futó Egyesület tagjai jelentik, vannak, akik együtt futnak és edzenek Szőnyi Ferenccel, de segítők a családtagok és a barátok is.

A Himalájába például barátja, az ultratriatlonista Breuer Orbán Károly kísérte el. Ő szakmai szemmel nézte és segítette a versenyen. A csapat két hetet töltött Indiában a hegyek között, a verseny előtt. Muszáj volt, hiszen 480 kilométert hat nap alatt teljesíteni még optimális környezetben is nehéz.

– Folyamatos az oxigénhiány, lefojtja a szervezetet, még a lábadat megmozdítani is lehetetlennek tűnik időnként. A helyszíni felkészülés fontos része volt maga a mozgásban és az egészségben tartás. Hogy sikerüljön a táv, szükség volt elegendő vízre, energiára, a test kényelemben tartására, vagyis megfelelő ruházatra, cipőre. Végig ki kell szolgálni a testet, egy apró hiba is elég ahhoz, hogy fel kelljen adni a versenyt.

– És mi zajlik belül? – kérdezem.

– Megtisztul az ember lelke. A Himalájában igazán nagy levegőt lehet venni, és amíg az átjárja a testet, van idő nagyokat gondolkozni, másképp értékelni a hétköznapokat, a családot, az időt. Ez a verseny a saját megnyilvánulásod, magadnak bizonyítasz. Kinyitom a csakráimat, emelem a lábamat, engedem, hogy működjön a megtisztulás.

A Himalájában másképp telik az idő.

Csak egy példa: verseny után mindig elmegyek egy borbélyhoz, ez már úgyszólván kabala. A szertartás, mert ez inkább annak nevezhető, másfél óráig tart. Van benne minden, a borotválás mellett masszázs, krémek, pihenés. Ilyen Magyarországon elképzelhetetlen.

– Most 54 éves. Meddig lehet versenyezni?

– Életem legjobb időszakát élem. Akkor hagyom abba, ha már nem tudom hozni azt a szintet, ami egy világbajnokhoz méltó, mielőtt visszaesnék egy lelkes amatőr szintjére. De most még nem tartok itt, tele vagyok tervekkel.

Csupa extra táv terveivel.

Szőnyi Ferenc augusztus végén Svájcban áll rajthoz az ötszörös távú, folyamatos ironmantriatlon-világkupán. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg 3,86 kilométer úszást, 180,25 kilométer kerékpározást és a 42 195 méter futást kell öttel megszorozva végigcsinálni. Utána Amerikába megy egy tízszeres hosszúságú ironmantriatlon-versenyre. Mint mondja, a versenyeken nem részt venni akar. Győzni megy.