Itthon

CEU: az óra ketyeg – Visszavonulót fúj-e a kormány?

A nagy kerek semmi az utóbbi hetek legfontosabb híre a CEU körül kialakult kötélhúzásban: merthogy a kormány mindeddig nem volt hajlandó érdemi tárgyalásokra. Van, amikor a hallgatásnak politikai súlya van. Ez pedig ilyen eset – mondta lapunknak Fodor Éva, a CEU társadalomtudományokkal foglalkozó rektorhelyettese. Az egyetem kivéreztetéséhez ugyanis elég az időhúzás is. Némi reményt jelent, hogy ezen a héten kezdetét veszi valami, amit a kormány konzultációnak nevez. Igazi tárgyalás lesz ez? Vagy csak annak látszata, amire az unió felé lehet mutogatni? Még nem tudjuk.

Igen is meg nem is.

Ezt a dodonai választ adta Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő a 168 Órának arra a kérdésre, sajnálná-e, ha a CEU-nak távoznia kellene Magyarországról. Schöpflin, a London School of Economics volt tanára magyarázatként hozzátette: szerinte a CEU közepes egyetem. Igaz, elismerte, társadalomtudományi könyvtára a legjobb Kelet-Közép-Európában. A képviselő álláspontját némiképpen árnyalja Bruszt László CEU-s professzor közlése, miszerint Schöpflin korábban vezető állást pályázott meg az egyetemen – sikertelenül. A fideszes politikus lapunknak azt is fejtegette: tény ugyan, hogy manapság a CEU számít a legjobb magyar egyetemnek, szerinte ez valójában szégyen a magyar felsőoktatás számára. Egyébként is, ennek az intézménynek alig van kisugárzása Magyarországon.

Nos, 60-70 ezer, többségében fiatal tüntető alighanem mást gondolt az egyetem fontosságáról, amikor utcára vonult a CEU védelmében. Ami persze az intézmény vezetését is meglepte.

– Olyan sok támogatást kaptunk ettől a várostól, hogy azon törjük a fejünket, hogyan adhatnánk vissza többet a jövőben – mondta lapunknak Fodor Éva professzor, aki angol nyelvű nyílt egyetem működtetésének lehetőségéről is beszélt: a CEU diákjai önkéntes programok keretében szívesen tanítanak magyar középiskolásokat. Ezek a funkciók beférnek egy jól működő egyetem keretei közé, vagy ha a CEU-nak mégis távoznia kellene, akár a hátrahagyott épületek is otthont adnának hasonló programoknak. Az egyetemi vezető ezzel rövidre is zárta azokat a kombinációkat, amelyek szerint megkaparinthatná-e a díjnyertes, pazar épületegyüttest bárki a hatalom közeléből, ha az egyetemet sikerülne elűzni.

A jelenleg érvényes feltételek alapján október 12-én az Oktatási Hivatal megfoszthatja a CEU-t működési engedélyétől, az egyetemnek azonban legkésőbb szeptemberben választ kell adnia reménybeli diákjainak arra, hogy amerikai diplomáért érdemes-e ide jelentkezni. A válasz pedig igen lesz, akár azon az áron is, hogy az egyetemért bejelentkező hat város pályázatának egyikére rá kell bólintani, és költözni kell. Az intézmény azonban nem erre készül.

– Számunkra nem elég egy nagy, látványos vereség, mi győzni, azaz maradni akarunk – mondta Michael Ignatieff rektor. Fodor Éva reménykedve várja a lapzártánk után kezdődő konzultációkat. Mint mondta: valami a héten elkezdődik, csak azt nem tudjuk, mi. Talán érdemi párbeszéd lesz, és nem csak a vélt sérelmek ismert listáját halljuk újra.

Mert ezeket már minden újságolvasó ismeri: hogy a Soros György által alapított egyetemnek versenyelőnye van, a jogi helyzet nem világos, két, esetleg három CEU van, de akárhány, azok nem működnek a jogszabályoknak megfele­­lően. És persze ismerjük az egyetem érvelését: a most megváltozott jogszabályok olyan feltételeket írnak elő, amelyeknek az intézmény nem is felelhet meg, ha csak Washingtonban nem hoznak új törvényeket az Orbán-kormány kedvéért. A határidők betarthatatlanok, a CEU pedig attól amerikai egyetem, hogy amerikai szempontrendszer alapján kinevezett oktatói amerikai tanrend és módszertan szerint, amerikai ellenőrzési és értékelési rendszerben végzik a munkát, nem attól, hogy a tengerentúlon van-e épülete.

A kormány érvelése könnyen felmondható, valódi szándékai azonban homályban maradtak. A kampányüzemmódban fogant törvénymódosítás, a „lázadás évének” menetrendje szerint akkor érte volna el célját, ha Donald Trump elnök kapva kap a lehetőségen, hogy liberális ősellenségén, Soros Györgyön a magyar miniszterelnökkel összefogva álljon bosszút. Ez a számítás azonban alapjaiban hamisnak bizonyult. Ellentmondana az America first (Amerika mindenekfelett) jelszavának. Az Egyesült Államok több mint tucatnyi egyetemet működtet hasonló konstrukcióban – némelyiket válságövezetekben. Ha Washington engedne a magyar kormánynak, holnap az arab világban vagy Latin-Amerikában űzhetné ki az amerikai intézményeket egy helyi hatalmasság.

A törvénytervezet tehát nem javította, hanem rontotta a magyar kormányfő esélyeit arra, hogy 1998 óta először megint fogadja amerikai elnök az ovális irodában. Egyre fogy az uniós partnerek türelme is, a néppárti közösség előtt is védhetetlen lenne, ha a CEU-nak csomagolnia kellene. Az egyetem távozásával a magyar tudományos és felsőoktatási közösséget is nehezen kiheverhető veszteség érné. A baj máris tapintható, hiszen külföldi konferenciák résztvevőit a magyar tudósok előadásainál manapság jobban érdekli, hogy mi a csuda zajlik ebben az országban, hogy az unióban elsőként itt egyetemeket akarnak bezárni.

A presztízsveszteségnél még inkább fájó anyagi hátrány is várhat a magyar felsőoktatásra, hiszen nemzetközi pályázatok benyújtásakor a CEU fontos szövetséges a hazai partneregyetemek számára. Elismertsége, kapcsolatrendszere a siker fontos eleme. Az amerikai regisztráció is segít: a kognitív tudományok tanszék például úgy szerez meg – más magyar intézmények kutatóit is bevonva – igen jelentős uniós forrásokat, hogy doktori programjának egyelőre csak az Egyesült Államokban van akkreditációja.

A kormány érvelésének egyik sarokköve, hogy semmilyen veszély sem fenyegeti a Közép-európai Egyetemet, amely a magyar hatóságok előtt képviseli a kettős identitású intézményt. Erről azonban a hazai hivatalosság is pontosan tudja, hogy nem igaz. Ha a CEU költözik, viszi magával az alapítványt, amely finanszírozásának kulcsa, továbbá oktatóit, a tapasztalatot, a tudományos eredményeket, a presztízst, amely győzelemre segíti a pályázatokon és vonzza az adományozókat is. Tetszik vagy sem: a CEU nélkül a Közép-európai Egyetem torzó, legfeljebb mondjuk a Közszolgálati Egyetem drága fiókintézménye lehetne – hátha valaki összetéveszti a diplomáját az igazival. Ami hiú remény. Kevés olyan diplomás ember van, akinek fogalma sincs, hol végzett.

Orbán Viktor ígéretet tett arra, hogy egy hónapon belül megváltoztatja a felsőoktatási törvény uniós előírásokba ütköző részleteit – ezt jelentette be április végén az Európai Néppárt elnöksége, miután a magyar miniszterelnökkel tárgyalt. Semmilyen megállapodás nincs – kontrázott azonnal a kormányfő. Mint mondta, ez jogi kérdés, a bizottság és Magyarország tárgyalni fog róla a következő hónapokban. Azóta csend van, de az óra ketyeg. Nem lehet tudni sem azt, hogy mi történt a megbeszélésen zárt ajtók mögött, sem azt, mi a kormány igazi szándéka. Aminek persze vajmi kevés köze van az állítólagos jogi hiányosságokhoz vagy a magyar felsőoktatás érdekeihez. Orbánék dilemmája alighanem redukálható egy egyszerű kérdésre: mi kínosabb? Visszavonulni vagy ragaszkodni egy olyan érveléshez, amelyet csak a Fidesz törzsközönsége és a Jobbik jobbszárnya fogad el – zsigeri alapon? Mi fizet jobban a választások idején?

A választ lapzártakor még nem tudjuk. De a hallgatás beszédes lehet. Fodor Éva rektorhelyettes szerint ha a héten valódi és nem látszattárgyalások kezdődnek, az egyetem akkor sem nyilatkozik a sajtónak. Egy kis csend akár jó hír is lehet.