Külföld

Bele a sötétbe: Anglia a helyét keresgéli

Nagy-Britannia keresi a helyét az Európa Unión kívüli világban. A Brexittel nemet mondtak az EU-ra, de hogy mi lesz ebből konkrétan, az egyelőre megjósolhatatlan. Theresa May miniszterelnök washingtoni látogatása az Amerikához való közeledési szándékot jelzi. Skócia esetleges kilépése a brit kötelékből Damoklész kardjaként lebeg az ország felett. Eközben az alkotmánybíróság kötelezte a parlament mindkét házát, hogy szavazzanak az unióból való kilépést elindító 50. cikkelyről.

Theresa May volt az első külföldi vezető, aki látogatást tett Donald Trump ovális irodájában. A brit miniszterelnök a novemberi választás óta az óvatosság taktikáját alkalmazta az Egyesült Államokkal szemben. Francia és német politikusok többször is komoly kritikát fogalmaztak meg Trumppal kapcsolatban, May viszont apró lépésekkel igyekezett jelezni, hogy Nagy-Britannia Amerikához közeledne. Ilyen lépés volt például, hogy csak megfigyelőként vettek részt a fran­­ciák Párizsban tartott közel-keleti békekonferenciáján, amelyet az akkor még beiktatás előtt álló Trump nem támogatott. De a miniszterelnök hivatalos gratulációja is jóval melegebben fogalmazott, mint a legtöbb európai kormány. Washingtoni látogatásának aztán több célja is volt. Meg akarta erősíteni a két ország „különleges barátságát”, meg akarta nyerni Trumpot és meg akarta mutatni a világnak, hogy az Egyesült Királyság még mindig fontos szereplő a világpolitikában.

A brit miniszterelnökök szokása, hogy ajándékot visznek az új amerikai elnöknek. Emlékezetes eset volt pél­­dául, mikor Gordon Brown a Resolute hajó roncsaiból faragott tolltartót vitt ajándékba Obamának, aki a brit sajtó felháborodására egy 25 darabos DVD-kollekcióval lepte meg a miniszterelnököt. May is ajándékokkal felszerelkezve érkezett, skót ivókupát adott a felföldi gyökereire büszke elnöknek. Trump pedig valószínűleg tanult elődének kudarcából, és egy 150 éves, Lincoln beiktatásakor kiadott újságot ajándékozott vendégének.

Közös sajtótájékoztatót is tartottak, ahol igyekeztek biztosítani a világot arról, hogy teljes közöttük az összhang. Mindketten megerősítették, hogy lesz amerikai–brit kereskedelmi egyezmény, de a részletekről nem esett szó. A személyes tárgyaláson Trump biztosította a miniszterelnököt, hogy támogatni fogja a NATO-t korábbi kritikái ellenére is. May igyekezett bebizonyítani, hogy a két ország barátsága erősebb, mint valaha, de mikor Oroszország került szóba, azért megjegyezte, hogy az Egyesült Királyság továbbra is elvárja, hogy az oroszok betartsák a minszki egyezményt. A sajtótájékoztató és a találkozó egy dolgot üzent tisztán és hangosan a világnak: Nagy-Britannia hajlandó Trumppal együttműködni.

MTI/EPA/Andy Rain

A látogatást vegyes fogadtatás kísérte az angol sajtóban. De igazán nagy felháborodás akkor tört ki, mikor Trump utazási tilalmát bejelentették. Az elnöki rendelet hét ország: Irán, Irak, Szomália, Szudán, Szíria, Líbia és Jemen lakosainak 90 napra megtiltotta, hogy Amerikába utazzanak. Az Egyesült Királyságban, ahol 2,7 millió muszlim él, hatalmas felháborodást váltott ki a rendelet. Hatására több mint egymillió aláírás gyűlt össze Trump Angliába való látogatása ellen, amelynek fővédnöke II. Erzsébet lesz. A királynő azonban várhatóan nem fog elállni a találkozástól, hiszen már korábban fogadta Bássár el-Aszadot vagy a zimbabwei Robert Mugabét is. Bármekkora is az ellenszenv, azért nyilván nem fogják a véreskezű diktátorokkal egy lapon említeni. Az alsóházban Theresa May úgy reagált a Munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbynnak azon felszólítására, hogy hallgasson a majdnem kétmillió britre, akik Trump látogatása ellen tiltakoznak, hogy „ő (mármint Corbyn) vezetheti a tüntetést. Én az országot vezetem.”

May idén már elszenvedte első vereségét, amikor az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága azt a döntést hozta, hogy kormánya nem élhet a „felségjoggal”, hanem a parlamentnek kell szavaznia az 50. cikkely aktiválásáról. A lisszaboni szerződés 50. cikkelye az Európai Unióból való kilépés menetét szabályozza. Mivel azonban még egyetlen ország sem kísérelte meg a kilépést, így a britek ismeretlen vizekre eveznek. A gyakorlatban a bíróság döntése valószínűleg nem fogja késleltetni a márciusra tervezett indítást. A döntésben egy könnyítés is szerepelt: Maynek nem kell konzultálnia sem Skóciával, sem Észak-Írországgal, sem pedig Walesszel a kilépésről. A parlamenti viták első számú célja az, hogy megtárgyalják az ország szerepét az unió után. A brit hagyományok nem engedik, hogy a parlament ellene menjen a nép akaratának. A végső szavazáson várhatóan a Munkáspárt képviselőinek egy része a kilépés ellen fog szavazni, de nem várható, hogy a párt vállalja a népharagot és blokkolja a kilépés menetét. Ez azért sem lehetséges, mert az unió a referendum után pár nappal már megüzente a briteknek, ha menni akarnak, akkor azt tegyék minél hamarabb.

A kormány nehéz hónapoknak néz elébe. Már az elmúlt hetekben keserű parlamenti vitákat folytattak a pártok, hiszen nem elég a Brexit, az angol politikusok Trumppal kapcsolatban is heves vitákba bonyolódnak. A Brexitért felelős miniszter, David Davis február elején nyilvánosságra hozta a kormány válással kapcsolatos terveit. A 77 oldalas dokumentum ígéretet tesz arra, hogy Nagy-Britannia jobb napok elé néz, és a kormány mindent megtesz, hogy ne maradjon sokáig az ország az átmenet bizonytalan állapotában.

Az unióban élő brit állampolgárok és az Egyesült Királyságban élő hárommillió uniós állampolgár státusával kapcsolatban a dokumentum nem tartalmazott új információt. A kormánynak egyelőre nem sikerült megegyezésre jutnia az ügyben az Európai Unióval. Az első ilyen jellegű tárgyalásokra a spanyol kormánnyal fog Theresa May leülni, Spanyolország ugyanis rendkívül népszerű az angol nyugdíjasok körében. A dokumentum felvázolja a lehetséges új gazdasági megegyezést az unióval. A toryk közül többen sürgetik a kormányt, hogy döntsön az Egyesült Királyságban dolgozó uniós állampolgárok sorsáról. A brit képviselők majdnem 150 oldalnyi javítási javaslatot tettek az indítványhoz. A Munkáspárt szóvivője elmondta, legfőbb céljuk az lesz, hogy Nagy-Britannia ne váljon offshore szigetté.

A brit társadalmat megosztotta a népszavazás és annak utóélete. Az ipari forradalom óta létező angliai észak–dél választóvonal kiéleződött a Brexit eredményei után. Míg az Észak-Anglia ipari nagyvárosaiban élők az unió elhagyása mellett, addig London és Dél-Anglia a maradás mellett tette le a voksát. Wales a kilépés mellett szavazott, de Észak-Írország és Skócia a maradásra voksolt. Skócia a referendum után próbált kiskaput találni az uniós jogban, hogy az EU tagja maradhasson. Az Európai Unió hamar elhessegette a felföldiek ilyen álmait. Skócia úgy érezheti, akarata figyelmen kívül lett hagyva. Ezt illusztrálta az a legfelsőbb bírósági döntés is, hogy a kormánynak nem kell a skót parlamenttel konzultálnia, elindíthatja a kilépés folyamatát. Erre a skót első miniszter, Nicola Sturgeon így reagált: „Egyre világosabb, hogy komoly döntés előtt állunk, s lehet, hogy Skóciának a saját kezébe kell vennie a jövőjét.”