Itthon

A momentumosok szerint bármikor összeomolhat Orbán rendszere

A minap párttá alakult Momentum Mozgalom két új elnökségi tagja – Orosz Anna és Kádár Barnabás – az ellenük irányuló lejáratásokról azt mondja: tükrözik a magyar társadalom és a politika mentális állapotát. Összegyűlt 143 fiatal, akik képesek megszólalni a sajtóban, erre rögtön kiépül körülöttük a Párizs–London–Soros György-tengely. Páros interjúnk.

– Mit szólnának hozzá, ha felszólítanák önöket, hogy takarodjanak a közéletből?

Orosz Anna: Fekete-Győr András kijelentése a rendkívül megosztó személyiségű Gyurcsány Ferencre vonatkozott.

– Szóval? Mit szólnának hozzá?

Kádár Barnabás: Mi csak szeretnénk sok szerencsét kívánni Gyurcsány Ferencnek. Tegye, amit eddig, majd a választók eldöntik, van-e rá szükség a közéletben, vagy nincs.

– Ez nem pont azt jelenti, mint a takarodj. Mindenkinek joga van részt venni a közéletben.

O. A.: Igaz, de szólásszabadság is van. Én másképp fogalmaznék, de ez csak stílusbeli különbség. A Momentumba belefér, és azért ez nem olyan extrém kijelentés.

– A többi parlamenti párt és politikus is takarodjon?

K. B.: Olyan ez, mint egy hosszú szappanopera, amiről nem tudni, mikor kezdődött, kik a valós szereplők, ki kit utál és miért. Ezt már a választók sem tudják követni. A mi dolgunk megmutatni, hogy vonzó alternatíva lehetünk. Ezért más pártokkal nem foglalkozunk.

– A „Gyurcsány, takarodj!” szöveg nem pont ezt mutatja.

K. B.: Valamennyit persze kell beszélni róluk, de a lehető legkevesebbet.

– Önök teljes politikai elitcserét hirdetnek. Hogyan lehet ezt megvalósítani?

O. A.: Új emberek kellenek.

– Hogyan küldik el a régieket és honnan hoznak akár több ezer új embert a parlamenti és az önkormányzati politikába?

O. A.: Nagy hiba, hogy a fiatalok apolitikusak. Sajnos a politizálás szitokszó lett, sötét, negatív dolgot jelent.

– Annál nehezebb lesz lecserélni a teljes magyar elitet.

K. B.: A választók majd meglátják bennünk az alternatívát és azt, hogy mi jelképezzük Magyarország jövőjét.

– És már kész is az új elit?

O. A.: Úgy cserélődhet le az elit, ha egyre több hiteles politikus jelenik meg. Ez nyilván nem egyik napról a másikra történik majd. Hosszú folyamat, amelyben mindannyiunknak van felelőssége.

– Ezt a mondatot elég sokat hallottuk 2010 körül.

K. B.: Több hiteles arcra van szükség, olyanokra, akik valóban az emberek érdekeit képviselik. A 2010-ben feltűnt pártoknak erre hét évük volt, de a legtöbben, mint mondjuk az Együtt, belementek az összefogásba, ezzel cserbenhagyták a választóikat. Az LMP megmaradt rétegpártnak. Mi egyik jelenlegi pártban sem látjuk az erőt, hogy tényleges elitváltásban gondolkodna.

– Ellendrukkereik szerint csak szerencséjük volt, hiszen ha nem megy át az olimpiai kérdésük a Fővárosi Választási Bizottságon, ma senki nem ismerné önöket.

O. A.: Pontosan azt a kérdést adtuk be, amit korábban az Átlátszó újságírója, és amit neki átengedtek. Necces lett volna, ha a mi kérdésünkkel nem ez történik.

– Mozgalomként indultak, aztán párttá alakultak. Eleve ez volt a terv?

K. B.: Ha 2015-ben azonnal megmutatjuk magunkat a közéletben, tornádó fogadott volna, mi pedig nem lettünk volna felkészülve rá. A háttérben 2015 márciusától építettük fel a szervezetet. Fekete-Győr András akkor külföldön volt, látta az összefogás kudarcát, és rájött: így nem váltható le Orbán.

– Számos reményteli mozgalom alakult párttá az elmúlt pár évben, ma már alig emlékszünk rájuk.

O. A.: Hatalmas különbség, hogy mi nem egy ügy mentén jöttünk létre, hanem eleve politikai mozgalmat építettünk. Ez általában fordítva szokott történni. Ott van, mondjuk, az egészségügy és az oktatás: egy probléma miatt odacsoportosultak az emberek, aztán az egész kifulladt. Tanultunk ezektől a civil mozgalmaktól, ezért csak a szervezetépítés után léptünk a nyilvánosság elé.

– A kormánypárti Magyar Idők azt írta önökről: „Az világosan látszik, hogy a Momentum tagjait felkészítették, kommunikációs tréningeken vettek részt. Ezek a képzések kiterjedtek a sajtó kezelésére, az üzenetek világos, közérthető megfogalmazására is.”

O. A.: Az ilyen felvetés tükrözi a magyar társadalom és a politika mentális állapotát. Összegyűlik 143 fiatal, aki nem alkalmatlan arra, hogy megszólaljon a sajtóban, és rögtön kiépül körülötte a Párizs–London–Soros György-tengely.

– A cikk szerint „a Momentum már ismert tagjai, vezetői korántsem esnek távol az egykori szocialista, szabad demokrata politikai elittől, illetve a velük korábban erősen szimpatizáló amerikai és európai balliberális fősodortól”.

K. B.: Pont ilyen vádakra kellett felkészülnünk. Mert igen, voltak tréningjeink. De azok úgy zajlottak, hogy az egyik tagunk eljátszotta a kormánypropaganda szerepét. Mi pedig azokat válogattuk ki magunk közül, akik képesek voltak kezelni ezeket a helyzeteket.

– A cikk sorolja a mozgalom tagjainak hátterét: Mécs János az egykori SZDSZ-es, később MSZP-s képviselő Mécs Imre fia, Soproni Tamás a 2014-es önkormányzati választás Együtt–MSZP–PM–DK VI. kerületi jelöltje, Radnóti András külpolitikai koordinátor Radnóti Sándor filozófus, volt SZDSZ-es politikus gyereke.

K. B.: Amikor az emberen nem találnak fogást, kinyomozzák, ki volt a dédapja.

O. A.: Az ilyenekre nem kell reagálni. Hány MSZMP-tag, hány volt KISZ-titkár ül a magyar kormányban– És hány egykori ügynök– Talán Madagaszkárról kellene importálni valakit, akinek senkije nem volt semminek a tagja?

K. B.: Két valóság létezik: a kormánypropaganda valósága és amit az országjárásunk alatt tapasztalunk. Mert mi tényleg beszélgetünk az emberekkel. Van egy, az olimpia ügyével berobbant friss mozgalom, és a fél kormánypropaganda a lejáratásunkkal foglalkozik.

– Miért?

K. B.: Félnek.

– Önöktől? Az egy-másfél százalékos Momentumtól?

O. A.: Orbán tudja jól, olyan elégedetlenség gyűlt fel az emberekben, hogy egyetlen pillanat alatt összeomolhat a rendszere.

K. B.: Ismerik az ilyen helyzeteket, annak idején egy nagy államhatalom ellen küzdöttek, és arra vártak, hogy beszakadjon. A Fidesz berobbant a parlamentbe, csakhogy a hatalom paranoiássá tette, ma már minden bokorban Soros Györgyöt lát.

– Azzal biztosan nem leptek meg senkit, hogy meg akarják haladni a jobb- és baloldaliságot és „értékek mentén politizálnak”. Ezen túl vagyunk: mások mellett az LMP is ezzel jött elő úgy nyolc éve.

K. B.: Az ideológiák kora lejárt. Ma Magyarországon rég nem tudni, mi számít jobb- vagy baloldali pártnak. Mi azt mondjuk, a nemzetre, a szolidaritásra és a teljesítményelvűségre kell építeni. Ha a választók elhiszik, hogy mi ezt másoknál jobban képviseljük, sikerünk lesz.

O. A.: Álljunk már meg! 2017 Magyarországán vagyunk. Itt bármelyik baloldali szavazó megelégedne egy tisztességes konzervatív kormányzással, és fordítva. És igen, árad felénk a pesszimizmus, hogy úgyis megbukunk, de mi nem adjuk fel.

– Ron Werber azt mondta lapunknak: a legnagyobb kérdés nem az, hogy az emberek milyen üzenetet szeretnének hallani, mert már torkig vannak azzal, hogy üzengessenek nekik, „a kérdések kérdése az, hogy lesz-e olyan politikai szereplő, akit elég sok választó elég erősnek tart ahhoz, hogy rá szavazzon, az ígérgetés már senkit sem érdekel”.

O. A.: Nem csak a parlamentből lehet jobbítani az országot. Az emberekből hiányzik a tapasztalat, hogy helyi szinten befolyásolhatják az életüket. Muszáj beindítani a folyamatot, ami alapján elhiszik, hogy lehet változtatni. Ezt hívjuk a cselekvés köreinek. Nincs itt semmiféle trükk. Odamegyünk az emberekhez, és megkérdezzük, min kellene változtatni. Nekünk nincs Habonyunk, aki diktálná, hogy kettőt jobbra, hármat balra.

– A Jobbik is úgy kezdte, ahogy önök: kispártként járta az országot, aktivistái a falvakban segítettek behordani a fát, beszélgettek az emberekkel, közben szavazatokat gyűjtöttek. Jó pár évükbe telt, mire megerősödtek.

O. A.: A Jobbik ilyen szempontból valóban sikeres. De csak a módszer hasonló, mi nem vesszük át a kirekesztő ideológiát.

– A NOlimpia után önök az ügynökakták nyilvánosságra hozatalával rukkoltak elő, csakhogy ez sem új téma. Sokan és sokszor próbálkoztak ezzel – sikertelenül.

K. B.: Az ügynökakták kérdése valóban nem a spanyolviasz, de most hiteles emberek mondják, hogy meg kell csinálni.

– Az LMP is hiteles, és számtalanszor próbálkozott.

K. B.: Túlságosan a parlamentben és a meglévő rendszeren belül tette ezt. És a rendszer védekezik, elgáncsol minden erre irányuló kísérletet. Ezért kell társadalmi üggyé tenni a kérdést.

– Hogyan? Még egy népszavazás?

K. B.: Társadalmi akciókat szervezünk, mert a múlttal szembe kell nézni, fel kell dolgozni a történelmünket. A NOlimpia-kampányra is mindenki azt mondta, hogy úgysem sikerül, mégis megcsináltuk. Új eszközöket használunk, például a közösségi médiát. Orbán a buta telefonján nem is érti, hogyan juthattunk el ilyen gyorsan ennyi emberhez. Ezért gondolja, hogy biztosan a háttérhatalom gründolta össze a pénzt nekünk.

– Miből tartják fenn magukat?

K. B.: A NOlimpia-kampány alatt át­­lagosan tízezer forintot kaptunk 1700 embertől. Ezen túl a napi működésünket a tagdíj fedezi, de bárki adhat adományt is. Ebből béreljük a közösségi helyünket, tudtunk venni egy molinót, minden mást önkéntes alapon csinálunk. Az országjárás is saját pénzből megy.

– Mennyi a tagdíj?

O. A.: Ezer forint per hó. Egy kicsit sok, igaz, de ez a függetlenségünk záloga.

– Azt is hangoztatják, hogy senkivel nem fognak össze.

K. B.: Saját értékrendünket árulnánk el, ha összefognánk bárkivel. Ha így tennénk, azonnal feloszlana a szervezet.

– Senkivel, semmivel nem egyezkednek. Senki sem elfogadható?

O. A.: Ha komolyan gondoljuk a politikai kultúraváltást, nem játszhatunk a jelenlegi rendszer játékszabályai szerint. Legyen szó sajtóról, politikáról, társadalmi akcióról. Meg akarjuk tartani az eredeti szemléletünket. Nem megyünk be abba az utcába, ahol a többiek oda-vissza pingpongoznak egymással. Ügyek mentén tudunk csak együttműködni.

– Szavazatokat honnan szereznének?

K. B.: Kiábrándult fideszesekre, az ellenzéki pártokban csalódottakra, a bizonytalanokra számítunk. Olyanokra, akiket eddig senki sem tudott megszólítani.

– Így tovább osztják a nem fideszes szavazótábort, aminek Orbán örül a legjobban.

K. B.: A víziónkat és az elképzeléseinket akkor is tovább kell vinnünk. Így ugyanolyan robbanásszerű sikerünk lesz 2018-ban, mint a NOlimpia-kampánnyal.

– Mindenkinél jobban tudnak mindent, mindenkit elutasítanak, mindenki rosszul teszi a dolgát, csak önök nem. Honnan az önbizalom?

O. A.: Ez inkább kötelességérzet. Nem tudnánk tükörbe nézni, ha nem próbálnánk meg. Mit mondok majd a gyerekemnek Angliában, ha meg sem próbáltam? Sokan külföldről jöttünk haza, hogy egy jobb országot csináljunk.

 

Kádár Barnabás

1991-ben született Buda­pesten. Nemzetközi tanulmányok szakon végzett az ELTE-n és Hollandiában. Jelenleg egy könyvvizsgáló cégnél dolgozik európai uniós tanácsadói szakterületen.

Orosz Anna

1989-ben született Buda­pesten. Egyetemi tanulmányait a Buda­pesti Gazdasági Főiskolán, a Buda­pesti Corvinus Egyetemen és a berlini Humboldt Egyetemen végezte. Ösztöndíjasként egy állampolgári neveléssel foglalkozó német közintézménynél gyakor­nokoskodott. Tanulmányai befejeztével közgazdászként szakpolitikai elemzőként helyezkedett el Budapesten.